Wihart Ferenc

Wihart József, a testvéröcs életrajza

 

Wihart József (1885. március 8. Budapest-Józsefváros– 1967. augusztus 26. Budapest-Józsefváros, római katolikus) A Mátyás tér 16-tól, a szülőháztól néhány utcával „arrébb” a Mező Imre (Fiumei) út 17-ig az Országos Baleseti Intézetig) gépészmérnök, Wihart Ferenc építészmérnök testvéröcse. Reáliskolai érettségit tett, a Magyar Királyi József Műegyetemet végezte el gépészmérnök szakon. Születési nevén: Wihart József Antal. Édesapja Wihart Ferenc hentesmester rk, Édesanyja Bienotsch Emma rk.

 

Tanulmányai

Édesapja nem egész 4 éves korában meghalt. A VIII. kerületi Német utcai Községi Polgári Fiúiskola elvégzése után a VIII. kerületi Községi Főreáliskolába járt 4 évig, ahol leérettségizett. Majd a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskolában tanult, három éven keresztül Gépészeti szakosztályon, végül a Magyar Királyi József Műegyetemen szerzett diplomát gépészmérnöki karon.

 

Fiatal felnőttkora

Romantikus érzelmű unokabátyámról, Wihart József gépészmérnökről, nagyapám testvéröccséről érdemes feljegyeznem, hogy egy katolikus keresztény a családi tradiciókra nagy hangsúlyt fektető igazi úriember volt. 1901-1902-ben hivatalszolgaként van bejelentve az I. kerületben a Városmajor u. 10-ben, majd 1902-1903-ban az I. kerületi Márvány u. 12-ben lakott, 1907-1908-ban, valamint 1908-ban pedig a pesti déli Belvárosban lévő Molnár u. 28. sz. alatti gróf Festetich majd Nyári Rezső-féle palotában. Nagyapja és apja is lelkes belvárosi lakosok és hentesiparosok is voltak hosszú évekig. Szépapja Anton Wihard von Moden – azaz modenai Wihard Antal tolnai Festetics Kristóffal levelezett 1764-1769 között, aki a keszthelyi gersei Pethő uradalmat magáénak megszerezte.

A Cím- és Lakásjegyzék szerint 1908-ban és 1909-ben, ahogy 1911-ben és 1912-ben is újra, Wihart József a X. kerületi Maláta u. 3-ban van bejelentve, mint műszaki hivatalnok, 1908-től 1912-ig tehát, ott ahol a későbbi Balusztrád Irodaházban a BFKH-nál hazais anyakönyvvezetőként dolgoztam 2018-2021 között. 1909-1910-ben közben házmester volt a VI. Városligeti fasor 4. sz. alatt (oda jártam gimnáziumba az evangélikusokhoz a 17-21. sz. alá - Rupcic vagy Rupcsics György vízszabályozási mérnök villájában, aki 1924-ben hunyt el. Rupcic, a szegedi nagy-árvíz idején is már tevékeny volt, de a Vaskapu kiépítésében is, 1890-1898 között vezető- nem véletlen, hogy utam 2017 június havában a dél-erdélyi körutam során a Vaskapuhoz vezetett. Józsi bácsi talán, mint végzett műegyetemista kapta az écát, hogy a tapasztalt vízépítő kertjében-háza táján, elkél a segítség. Házmester? Ez családi vonás, igen, persze. Wihart hentesmester ükapám – neki a nagyapja - a Lipót utca 3-ban, (ma déli Váci u.) volt házmester, és hát ükapja előbb volt Bécsben a Schönbornok jószágkormányzója, majd Csáky György gróf udvaronca - már Magyarországon, végül meg inspector vagy Hausmeister a pozsonyi vármegyeházán. Az volt ám a veretes vármegyés házmesterség! A Hagyomány kötelez, még az IKV idején, de utána is háztakarítók voltunk a Kökörcsin utcai Társasházunkban is... Érdekes az is, hogy akkoriban a Cím-és Lakásjegyzékben Vihartt Józsefnek is írták unokabátyám nevét, akkusativusban tehát, mint az első fasori iskolaévben az iskolai újságból nevezetessé vált szlovák-magyar evangélikus gályarab prédikátor nevét Masnicius Tóbiásét, Tobias Masniciumként! Valamit azért szolgált is az Úr hívására a gályázás után, Tóbiás és nem Tóbiásunk!

1906-1907-ben mindazonáltal az egyik tulajdonos - a három Wihart testvér közül - a Madách u. 27-ben. 1916-ban már a Budapesti Czím és Lakásjegyzék szerint a VII. kerület Ilka u. 36-ban lakott, pontosabban oda volt bejelentve, mert akkoriban a Nagy Háborúban élt-járt. Wihart Ferenc nagyapám feleségének Morbitzer Antóniának az édesanyja Tarone Ilka volt…

 

Tartalékos katonai szolgálata

Wihart Józsefet, akkor még Wihardt Józsefet – aki ekkor a városi villamosnál, mint műszaki hivatalnok állt alkalmazásban 1600 korona évi jövedelemmel 1907. április 7-én a törvényszabta szolgálati kötelezettség mellett, mint egyéves önkéntest a saját költségén a Királyi Budapesti I. Honvéd Huszárezrednél felavatták. 1908-ban az egyéves önkéntes iskolát és a tartalékos tiszti vizsgát megfelelő eredménnyel elvégezte. 1909. január 1-től tartalékos hadapród őrmester, 1911 január 1-től tartalékos zászlós, 1912. január 1-től tartalékos hadnagy. 1913. augusztus 28-án feleségül vette Petráss Böske színésznőt, aki 1907 októbertől a Népszínház tagja volt, és aki még tehetségesebb és ismertebb Petráss Sári színésznő-énekesnő húga volt. Csak az esküvő után derült ki, hogy lyukasztott volt a jegy, hogy gróf Pejachovich kilyukasztotta...(Tehát már nem volt szűz az ara). Nemcsak Wihart emlékezetében maradt ez az első házasság egy múló emlék, hanem Petráss Böskéjében is, aki a Schöpflin Aladár szerkesztette Színművészeti Lexikonban 1913. augusztus 28-án báró Podmaniczky Györgyhöz ment férjhez, pedig ő valójában a második férje volt. (De 1917.07.15-én még Wihardt Józsefné).

 

Részvétele az I. világháborúban

A „Rákos Vidéke” - rákosszentmihályi kiadású helyi, heti periódikum 12 alkalommal számol be Wihart Józsi bácsi I. világháborús szerepvállalásáról a harcokban és a hadifogságban „A mi katonáink” rovatában. Megtudhatjuk, hogy Józsi bácsi a véres gorodoki huszárroham idején (1914.08.17.) bevonulása után valamivel még Budapesten teljesítette katonai szolgálatát. A Rákos Vidéke 1914.10.11-i száma beszámol arról, hogy Pápáról a felső-magyarországi hadszíntérre vezénylik. A lokális hetilap 1914.11.01-én már arról tudósít, hogy 1914 őszén, unokabátyám vesezúzódást szenvedett, mert lovastul mély árokba zuhant és a lova is ráesett. Azután itthon ápolták. Egy 1915. január 2-ai veszteség lista szerint - a Hírek sebesültekről és betegekről szóló részben lakonikusan olvashatunk arról, hogy Wihart Józsi bácsit a Pestújhelyi Munkáskórházban (Országos Munkásbeteg-segélyező és Balesetbiztosító Pénztár Munkáskórháza - később Észak-pesti Kórház), ápolták Egy másik forrás, a Rákos Vidéke (1914. 11.01.szám) arról többlet-tájékoztat, hogy hazaérkezett Rákosszentmihályra is. A hadnagy vesezúzódása miatt sem a limanowai csatában, sem a gorlicei áttörésben nem vett részt, 1914.11.01-es lapszám szerint már súlyosan megsebesült, és az 1915.06.06. lapszám szerint tért vissza a harcmezőkre. 1915. július 1-től tartalékos főhadnagy.
A Rákos Vidéke 1915.07.25-ei száma leírja azt is hogy megnyugtató távirat érkezett Szibériából a családnak. Eszerint a galiciai harcok során, a jó 3 hete eltűnt Wihart József huszárfőhadnagy orosz hadifogoly lett és egyébként egészséges.
Az 1915. 10. 31-ei lapszám már újabb hírrel is szolgál, eszerint a Dnyeszter folyó mentén vívott harcokban tavasszal fogságba esett Wihart József hadifoglyot az oroszországi Szimbirszkből, az Ural hegység mellől, 4000 kilométerre Ázsia belsejébe tovább szállítják.
Végül, de nem utolsósorban a Rákos Vidéke szólt arról is 1915. 12. 5-ei kiadásában, hogy a főhadnagy a Csendes-óceán partjára, Krasznojarszba érkezett (az ottani hadifogolytáborba). Wihart levélben tájékoztat arról, hogy a krasznojarszki hadifogolytáborban az osztrák és magyar hadifoglyok labdarúgó mérkőzést tartottak. (1916.07.30.) A Csendes-Óceán partján, a Krasznojarszkban pedig még korábban találkozott felesége, Petráss Böske unokatestvérével is, a szintén hadifogoly Kiss Miklós főhadnaggyal. (1915.12.05.)

Wihart József, történelemi érdemeket szerzett egy háborús hős krasznojarkszki hadifogoly, Gyóni Géza - híres zseniális magyar költő eltemettetésekor az orosz hadifogsága alatt. „Barátai vasabronccsal csavarták körül derekát (Gyóni Gézáét értsd), ha netán hazai földbe kerülhetne vissza, felismerhessék.” (...) Wihart József — az egykori hadifogoly szerénységével — részletesen elmesélte az ott történteket, mire fel Ganczaugh Béla ügyvéd a könyv eme lapjára – ma is olvasható — a következő bejegyzést írta: „A vasabroncs ötletét Wihart József fogolytárs adta."- írja Miklauzic István Krasznojarszki fenyők a Rózsadombon. Harsonaszó két emberért című írásában.

 

Szerepe a társasági életben

Wihart Józsi bácsi, unokabátyám békés harmonikus személyiség volt, békében és háborúban egyaránt. Jól mutatják ezt a Rákos vidéke című hetilap beszámolói is a boldog békeidőkből, illetve azok még a Nagy Háborút is kedélyesen ábrázolják. Józsi bácsi tartalékos katonatiszti „Rövid jellemzésében” is ez szerepel: Komoly, szilárd jellemű, elég jó szellemi képességgel és megfelelő felfogással bír. Szakaszt úgy önállóan, mint kötelékben elég jól vezet és vezényel. Mint járőrparancsnok megfelelt. Megfelelő lovas, elég jó lóismerettel. Lövészetben jártas. Az alábbi „Megjegyzéssel”: A fegyvergyakorlaton megfelelt. A tisztikar nyilatkozata szerint az előléptetési szabály 1. mellékletében foglalt feltételeknek megfelel. Ténylegesítésre nem alkalmas. Összegyéniségénél fogva jó tartalékos hadapród/zászlós/hadnagy.”

Rákosszentmihályon első feleségével éppúgy, mint bátyja Wihart Ferenc vagy sógora Schramek Emil nejeikkel a polgári társasági élet lelkes szereplője, mivel Amon Imre mostohaapja és édesanyja Bienotsch Emma oda költöztek ki. Feleségével ő is követte szüleit. Párbajozik, vadászik és különböző ünnepélyes társasági alkalmakkor színdarabokban szerepelt, (példa: Wihart József híres tréfás duettje A Taxi Klimkó Lászlóval a rákosszentmihályi községi kaszinó mulatságán 1912-ben) lővészversenyen vett részt, illetve a teniszpályán a gazdai teendőket ellátta. Énekelt, zongorázott, illetve zongorán kísérte magát, festett. A család sokáig őrizte Anton Bienotschról, az anyai nagyapjáról készített portréfestményét, amelyet emlékezetből festett meg, kinek második utónevét köszönheti.

Második házasságát már az első világégés után a híres és előkelő szentpétervári Szent Katalin-rend iskolájában 1915-ben tiszta kitűnő eredménnyel érettségizett nemes Telegin Annával, nemes Telegin Viktor krasznojarszki lágerparancsnok és felesége Paraszkiva lányával kötötte. A család emlékezetében úgy él, hogy a történelem forgószelében valahogy Anna Telegina Vlagyimir Iljics Lenin titkárnője is volt. Először 1924-ben Szentpéterváron egy római katolikus pap előtt házasodtak össze - az ara természetesen pravoszláv volt - majd 1930. május 29-én megerősítették egy polgári házasságkötéssel is a frigyet Budapest XVIII. kerületében (Pestszentlőrincen). Egy gyermekük született, Wihart Ferenc (1925. január 5. Leningrád) aki a Pestszentlőrinci Magyar Királyi Állami Gimnáziumban 1943-ban érettségizett. Az apa a Pestszentlőrinci Gimnázium Baráti Körének ellenőre, valamint fiatal korában az Országos Műszaki Egyesület tagja volt. A Ferencvárosi Torna Club tagja 1908. december 3-tól 671. sorszámmal Wihart József.

 

Tevékenysége

1940. március 19-től a „Convector” műszaki árukereskedelmi kft. ügyvezetője, akkor Pestszentlőrinc Állami Lakótelep 121/7. sz. alatti lakos. Cége központi fűtési, vízvezetéki és gázszerelési munkákba vágó szerelési és egyéb műszaki cikkekkel való kereskedést végez, ilyen cikkek előállításával vagy forgalomba-hozatalával foglalkozó vállalatok képviseletét vállalta, illetve virághagymák és zöld növények termelésével vagy árusításával foglalkozó vállalatok képviseletét is. Dédapja Anton Bienotsch Plieschnitzben, Porosz-Sziléziában Gärtner volt, nem egyszerű kertész, hanem kasznár, jószágigazgató. Nagyapja szintén Anton Bienotsch onnan érkezett feleségével savanyítási és élesztőkészítési receptekkel Magyarországra. Apai nagyapjának, Wihart Józsefnek is volt kertészeti árudája a Lipót utca 12-ben, az écát természetesen Bienotsch apóstársától vette. Üzlete bátyja, Wihart Ferenc, az építész herminamezői villájában volt a XIV. ker. Columbus u 33. sz. alatt volt.

1940-ben „Wihardt” vezetéknevét kijavíttatta a Budapest Józsefváros Római Katolikus Plébániai Anyakönyvében apja záradékolt keresztlevele alapján, követve bátyját Wihart Ferencet, aki ugyanezt már 1931-ben megtette.

1945-ben az Ideiglenes Kormány iparügyi minisztere a Váci Horganyhengermű Rt. bejegyzett céghez Wihart József budapesti lakost igazgatósági tagként kirendelte. 1948. február 5-től Wihart József főmérnök a „Tolnai Textilművek Részvénytársaság” (Budapest V. Sas u. 24.), 1948. szeptember 15-től a „Grokó Textil Részvénytársaság” pesterzsébeti bejegyzett cég, 1951. május 21-től a "Kolorit Fehérítő, Festő és Nyomógyár Részvénytársaság" budapesti bejegyzett cég igazgatósági tagja volt. Mindhárom cég magyar-szovjet vegyesvállalat volt.

Évekkel később 1953. június 13-ai számában a Népszava arról számolt be, hogy a Klement Gottwald Villamossági Gyár nagygépgyárában (korábban Ganz Villamossági Rt. később Ganz Villamossági Művek) Wihhardt József – értsd Wihart József – határidőosztályvezető munkaszervezési elképzelései szerint („családfa-rendszer”) szervezték át a munkafolyamatokat és a diszpécserszolgálatot.  

„A nagygépgyártás munkájának gyors javulása rendkívül fontos az egész gyár tervteljesítésének szempontjából. Itt gyártják a világszerte híres turbógenerátorokat, s ha egy turbó elkészítése akár csak egy nappal is késlekedik, az egész gyár terve, fontos exportmunkák teljesítése forog veszélyben” – írta a napilap.

Hajda László elvtárs, a fiatal gyárvezető és legjobb munkatársai: Papp György termelési osztályvezető, Wihhardt József határidőosztályvezető rövid egy hónap alatt ujjászervezték a tervfelbontást, a munkaadagolást és a diszpécserszolgálatot. Talán maguk sem hitték, hogy jó munkájuk ilyen rövid időn belül 40 százalékkal csökkenti a turbók (a moszkvai és sztálinvárosi turbó) gyártásának átfutási idejét.

„Wihhardt elvtárs javaslatára ezért olyan rendszert, ütemtervet dolgoztak ki, amelyből pillanatok alatt, puszta ránézéssel megállapítható: hol tart a turbó gyártása. Wihhardt elvtárs „családfának” nevezte el azt a kartont, amelyre felrajzolták a turbó valamennyi alkatrészét, a hozzá tartozó operációk pontos határidejével együtt. A milliméterkockás papíron fekete tussal húzott rövídebb és hosszabb vonalak jelzik: mennyi ideig tart például a tengely esztergálása, marása, fúrása, mikor kezdődik a szerelése és így tovább. Az egész kimutatás nem nagyobb, mint egy szokásos iskolai füzet fedőlapja, mégis felöleli a turbó összes alkatrészeit és valamennyi elvégzendő műveletet. Egy példányt minden diszpécser és művezető megkap s a munkaterületéhez tartozó műveletek elvégzését minden nap megjelöli. Hetenként háromszor, amikor diszpécserértekezleten beszámolnak a tervteljesítés állásáról, a diszpécserek alaposan megismerik a turbó valamennyi „frontszakaszának” előrehaladását.”

(…) „A diszpécserek munkaterületét operációnként határolták el:. (…) Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a munkairányító egy-egy operációnál lépésről lépésre figyelemmel kíséri a gyártás menetét. Azelőtt műhelydiszpécser-rendszer volt a nagygépgyárban: egy munkairányítónak több gépcsoportot kellett szemmel tartania.’

(…) Ilyen munkaszervezéssel sikerült a nagygépgyárnak áprilisban elsőízben teljesítenie tervelőirányzatát. így kerülhetett sor arra, hogy a kollektíva ezután új, merész vállalást tegyen: május 31-ig átadják a moszkvai turbót.”

1955. március 26-én megírta a Magyar Közlöny azt is, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Wihart Józsefnek a Kolorit Fehérítő és Festőgyár főmechanikusának a „Szocialista Munkáért Érdemérem” kitüntetést adományozza.

Nos bár ő gépészmérnöki zsenijét hagyta kibontakozni a Kommunizmus alatt is - jobb mint az időskori demencia, avagy elbutulás - de kommunista nem lett. A Pasaréti téri páduai Szent Antal ferences templom miséinek rendszeres látogatója volt élete végéig, sőt még azt is leírom, esetleg képviselőtestületi tag is volt. Add meg Istennek ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré - ismerjük a jézusi mondást. Én még ezt se mondanám az ő esetében. Ő csak azt tette, ami hivatási etikájával, polgári értékrendjével összefért.

Wihart József egyszem fia, Wihart Ferenc elesett Budapest Ostromakor, mint az egyetemi rohamzászlóalj tagja, másodéves műegyetemista - ezt hallottam a családban és erről ír Miklauzic István is. Erről azonban az anya nem tudhatott, az apa Józsi bácsi féltve őrizte titkát. Nos 1946 május 6-án is keresték még szülei - életbenlétét valójában csak az anya sejtve, erről ad hírt a Magyar Hadifogoly Híradó, utolsó hírében, az impresszum felett! Wihart József gépészmérnök, Bpest. VII., Erzsébet-körút 21., II. 13. lakos írta: Mielőbb adj életjelt magadról.

 

Fia tragikus halála

Így Miklauzic a Budai Polgárban 2012. március 21-én: "Wihart József ekkor elmesélte Feri fiának szörnyű történetét: a fiú 1945 januárjában éppen a közelben, a Kapy utca tetején esett el harc közben – a szovjetek lőtték le. Az édesapa ott találta meg a fiú holttestét egy vízaknában; a fiú elhantolásáról nem szól az emlékezet. Ezt a történetet a magyar apa soha nem mondta el az orosz anyának, és a szomszéd is tovább őrizte a titkot. Az édesanya, talán a sors szeszélye folytán, mégis éppen itt talált rá (érzett rá) a végső letelepedés helyére – a fia közelében, (Bimbó út 193. Én) ahová a „krasznojarszki fenyők” (a Krasznojarszkra emlékeztető fenyők) hívták el."

1951-ben Wihart József, mint a Kolorit Fehérítő, Festő és Nyomógyár Rt főmérnöke a VIII. kerület Krúdy Gyula u. 3-ban is lakott, vajon dédunokaöccsére rám, Wihart-Kiss Tamásra gondolt. A Krúdy Gyula utca korábban a József utca volt, mely a Mátyás térig ma is terjed. Első szakaszában, a mai Reviczky Gyula 5. sz. alatt álló Gróf Bánffy Miklós-féle palota helyén volt az 1870-es évek végén háza apjának, dédapámnak Franz Seraph Wihartnak! Ő is kétszer nősült! Nem önhibájából. Nagyanyám Gulyás Margit húga Gulyás Böske is jócskán vásárolta a Krúdyt, így lehet, hogy Apámmal csak a Ráday utcai Krúdy vendéglőig (Vörös postakocsi) jutottam el, egyébként Wihart Ferenc nagyapám a Ráday u. 34. sz. alatt lakott.

 

Újításai

Wihart Józsi bácsi nemcsak az esküvői szertartás megreformálásában volt újító. „Részlet a Rákos Vidékéből, mely Petráss Böskével történt házasságáról számol be (1913.08.31.). ”Újítás volt a szorosan az oltárhoz helyezett imazsámoly, melyre térdelve mondta el az eskü szavait a huszárhadnagyi uniformisába öltözött vőlegény majd utána a mennyasszony.” Mint a székesfehérvári Koloritgyár - textilipari üzem -idős gépészmérnöke is újított, aki a műrostból készült celontextil gyűrhetetlenítését lehetővé tévő gyártó berendezést, gépet feltalálta.

Gondolom nem ez volt az egyetlen újítása. Bár volt kereskedő is, de nyilván akkor is kiválóan értett a különböző márkák erényeinek számbavételéhez. Lásd az 1940-es években a Convector Kft ügyvezető igazgatója volt. A Gyóni Géza holttestének vasabroncsba csavarása - a beazonosíthatóság okából, ugye az exhumálásnál - szintén az ő ötlete volt Krasznojarszkban a fogolytáborban.

A gyűrhetetlenító gépről ad hírt a Fejér Megyei Hírlap 1956. március 9-ei száma, és beszámol róla, hogy új gép főpróbája épp március 7-re szerdára esett, amely a régi katolikus naptár szerint éppen Aquinói Szent Tamás napja. És Én éppen Tamás lettem. Egy időben névnapomat március 7-én tartottam, de Hitetlen Szt. Tamás apostol ünnepe már régebb óta versenyben volt, mint nevenapom. Nagyapám Wihart Ferenc, Xavéri Szent Ferenc, én pedig Hitetlen Szt. Tamás patrónussága allatt állok - gondolódott el, de nem gondolta a fene, lásd Arany Jánost, és mindketten India, ugyebár... Hitetlen Szent Tamás meg különösképpen az építészek védőszentje.

Igaz a nagy Aquinóiról feljegyezték, hogy állandó éber álomban járt-kelt, gondolkodott állandóan a világban, mint egy égi kutya, Canicula. Érdekes a nagyapám kivitelezte herminamezői Szentlélek-plébániatemplom Szent Kelemen és Szent Tamás ereklyéket őriz.

Most csak az a kérdős Hofbauer Szent Kelemenről és Aquinói Szent Tamásról van-e szó? És igen, már az 1937-es felszentelése óta.

Mint írtam korábbi bejegyzésemben: "Az Új Ember 1965. március 7-ei számában (akkoriban ugye Aquinói Szent Tamás ünnepe) jelent meg, hogy a "viharda" kifejezés a Vigadó új épületére 1865-ben Cuczor Gergely műve volt, aki tesszük hozzá, a cikk szerint szabadságharcos volt. Józsi bácsi nagyapja szintén Wihart vagy Wihard (lásd polgári halottiját) József szintén szabadságharcos volt. Igen, ekkor még élt az örök optimista Józsi bácsi, (- a pasaréti ferences templom nagy látogatója) - és lásd a Wihart név tovább él Tamás keresztnévvel is, mint unokahúga gyermekének neve). Az újságban a Czuczor cikk mellett egy görögkatolikus papfeleség temetéséről szóló beszámoló olvasható. Népes papi család - tesszük hozzá. a "Véghseő". de nem "ez a harc lesz a végső". A temetésen jelen volt Dr. Bacsóka Pál, aki számomra a keresztség és a bérmálás szentségét, valamint az Oltáriszentséget először kiszolgáltatta 1984-ben. Keresztlevelemben is a Tamás név szerepel. Nem véletlenül lettem tehát Tamás. Bár a konkrét felötlő Anita nővérem volt állítólag.

Aquinói Szent Tamás volt a "Doctor Angelicus" azaz az „Angyali Doktor”, Wihart dédapám Ferenc Seraph keresztnevű volt- azaz angyali Ferenc - Assisi Szt. Ferenc után, és nagyapámnak az Angyal u 32-ben volt építész irodája a háború után. Anyám meg Wihart Antónia '932-ben született. Érdekes az is, hogy Mórus Szent Tamás, a nagy politikai újító zseni - születése napján születtem február 7-án, amely Zarándok Szt Richárd király ünnepe, bátyám meg éppen Richárd!

És ugye, így meg Vízöntő vagyok, akik lelkesednek az újításokért. Igaz én a Honvéd Főparancsnokság teljes visszaállításáért küzdöttem, de erre is lehet gombot varrni. Józsi bácsi konzervatív is volt, de az lehet újító, aki őrzi a régit - gondolhatjuk, és el kell gondolnunk.

Aquinói Szent Tamás műve az Aranylánc - (a Catena Aurea), egy gondolatfűzérszerűen összeállított Máté evangéliuma kommentár – és lásd a Mester nyomdokain haladok…

 

Wihart József és az irodalom

Édesanyám elsőfokú unokatestvére Razsovich Józsefné szül. Schramek Ilonka - Wihart Ferenc húgának Wihart Emiliának a lánya mesélte még a kilencvenes években, hogy a harmadik testvér Wihart Józsi bácsi életéről szól/mintázta Takács Péter főhős alakját Zilahy Lajos A két fogoly című regényében.

A könyvből 1937-ben film készült, fő szerepekben Jávor Pál, Bajor Gizi és Ágay Irén. A rendező Székely István volt.

A sztori egyszerű még a békeévekben, az első világháború előtt feleségül vette Wihart Józsi bácsi Petrás Böske színésznőt, - a könyvben Takács Péter Almády Miettet, aztán az orosz  frontra ment, ahol hadifogságba esett.

Józsi bácsi a fogságban szerelmes lett a krasznojarszki hadifogolytábor vezetőjének lányába, állítólag később Lenin titkárnője volt, bár zárdában végzett - nemes Telegin Annába, akiben viszonzást talált. A könyvben hasonlóképpen történt.

Az orosz hölgyet végül feleségül vette, és hazatértek Szentpétervárról. A válás persze előtte végbement, de valóban foglyai voltak mindketten a nagy világégés előtt szövődő-szőtt szerelemnek, házasságnak, mígnem a nagy háború fel nem rúgta a társadalmi szabályokat és helyére nem lépett az új élet törvényével, az új házassággal.
A film egy kicsit más, a szerelmesek kint maradnak Szovjet-Oroszországban, Miett indul Péter keresésésre a tajgára.

Az új élet törvénye azonban szintén kérlelhetetlen.
Érdekes volt egy Takács Péter nevű osztálytársam a Fasorban, és anyakönyvvezetőként egy sikeres igazságügyminisztériumi felterjesztés után hazailag anyakönyveztem egy pápua-új guineai színes bőrű magyar lányt, akit apja után végül éppúgy Almádynak hívtak, mint a női főszereplő Miettet.
A Budapesti Hírlap 1922. május 28-i számában megjelent egy cikk: Akik még orosz fogságban vannak címmel. A hosszú felsorolás (1922. április 19-én hozzátartozóik bejelentése szerint még Oroszországban hadifogságban lévő tisztek és polgári osztályhoz tartozó hadifoglyok névsora) vége felé olvashatjuk, hogy „Wichardt József fhdgy Péterváron egy gyárban” (van).

Wihart József halálát a tüdőverőerek vérrögös elzáródása okozta.

 

Wihart-Kiss Tamás