Wihart Ferenc

(A képen balról a második személy, a kép készült 1926. szeptember 10-én Budapest XIV. kerületében Zuglóban a Gyarmat u. 4. sz. alatt, a Petrovácz villa teraszán)

Született: Wihart Ferenc Xavér

Építészmérnök, építőmester. Keresztény közéleti ember. (1881 aug. 16. Budapest (Józsefváros)[1]-1960. július 8. Budapest – római katolikus) A két világháború közötti legjelentősebb budapesti középítkezések egyik leggyakrabban alkalmazott kivitelezője, építési vállalkozója, jellemző stílusa a historizmus és az art decco. Saját tervezésű épületei is voltak, társasházak, családi házak, illetve 1906-ban ő tervezte és kivitelezte egy személyben - apja iránti tiszteletből is - az újszegedi Szent Erzsébet-templomot, melynek patrónusa Árpádházi Szent Erzsébet lett, és egyszersmind Erzsébet királynő emléktemploma is volt.

Családja, származása

Tanulmányai, magánélete és katonai szolgálata

A VI. kerületi községi polgári fiúiskola, majd a budapesti községi iparrajziskola elvégzése után a Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskolában építőmesterként az 1899/1900. évi tanévben szerzett oklevelet, majd neves építészek és egyetemi tanárok irodáiban több éven keresztül alkalmazták, elsőként Czigler Győző műépítész irodájában. 1899-ben harmadéves tanulóként nyári szünidői gyakorlatát már Makovszky Mátyás építőmesternél töltötte, annál a Makovszkynál, aki 1895-ben háromemeletesre tervezte át és bővítette is a Mátyás tér 16. sz. alatti Wihart-házat, Ámon Mihály mostohaapja és édesanyja megbízásából.

1905 november 7-én építőmesteri képesítést nyert, egy évvel később 1906-ban a szegedi Erzsébet-templom tervpályázatán 1.díjat és kivitelezési tervezést kapott. Később régi alma materéban gyakorlati oktatóként a falazási gyakorlati órákat vezette számos éven át és a felvételi vizsgák lebonyolításában is részt vállalt.

1906 június 2-án vette feleségül a Budapest-Józsefváros ősi polgárcsaládjából származó Morbitzer Antóniát[2] (1882. február 19., Budapest-Józsefváros -1964. július 27., Budapest) Morbitzer Mátyás, székesfővárosi főmérnöknek, a Budapesti Vízművek helyettes igazgatójának és Tarone Ilonának/Ilkának a leányát. A házasság gyermektelen volt. Az egyik esküvői tanú a Morbitzer-rokon, Thék Endre bútorgyáros volt. Ezután - 1923. január 12-étől 1928. december 14-éig Wihart Ferenc a Thék Endre bútor-, zongora- és épületmunkák gyára rt-nek igazgatósági tagja volt.

Az I. világháborút megelőzően a k.u.k. hadseregben tartalékos katonatiszti szolgálatot vállalt, a háborúban Bosznia-Hercegovinában, Bileca erődjében szolgált, 1918-ban mint tartalékos tüzérszázados szerelt le. Emléklapos tart. tüzérszázados, a bronz Signum Laudis, a Károly csapatkereszt, valamint a hadiérem tulajdonosa volt. Több I. világháborús emlékmű létrehozásában szerepet vállalt így az Országos Központi Hitelszövetkezet Nádor u. 22. sz. alatti központjában emléktáblát tervezett, valamint a Rákoskeresztúri Új Köztemető hősi és hadifogoly temetőjében emelendő hősi emlékmű föld, kőműves és elhelyező munkáira is sikeresen pályázott.

1929-ben ismerkedett meg a nála több mint 19 évvel fiatalabb, egy leányát már egyedül nevelő hajadon Gulyás Margit Szerénával (1900. december 20., Budapest-1960.december 5., Budapest, görögkatolikus) Kapcsolatuk szerelemmé teljesedett ki, amelyből három házasságon kívüli gyermek is született: Ferenc (+1931), Antónia (1932-2025) és György (1935-1981). Ferenc még két hónapos korában meghalt. Antóniát és Györgyöt 1949. december 10-én teljes hatállyal atyailag elismerte. Jelenleg - Antónia gyermeke Wihart-Kiss Tamás városvédő viseli a „Wihart” nevet, valamint György özvegye és gyermekei, valamint egy unokája - a nevet - korábbi alakjában „Wihardt” formában. Gulyás Margit apja is szerelemgyerek volt, herceg Esterházy Pálé, aki nem törvényesítette fiát.

Az építész a II. világháborút követően újra építészmérnöki praxist indított - ezúttal nem az akkora már eladott Herminamező Columbus u. 33. sz. alatti házában, amely korában munkahelyének, tervezőirodájának is helyet adott, (Tel.:496-908), hanem a ferencvárosi Angyal u. 32-ben. Több állami építőipari cégnél is dolgozott, részt vett az inotai hőerőmű építési munkálataiban is. A LAKÓTERV-től vonult nyugdíjba. Wihart építőmester 1960. július 8-án agyvérzés következtében hunyt el, felesége 4 évvel később követte a sírba hosszan tartó súlyos betegség következtében. Utolsó – budapesti – lakhelye a ferencvárosi Ráday u. 34-ben volt. Wihart Ferenc és Wihart Ferencné sírja a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben található, a sírhely száma 17/XI-1-21.

Wihart építőmester, mint vállalkozó

Wihart Ferenc gyorsan és pontosan dolgozott, határidőre, jól keresett is, mégis fizetési nehézségei támadtak. A kor viszonyai között is, ez a tény azt jelentette, hogy nehéz volt a vállalkozói lét, ha valaki korrektül mégis a munka gyümölcseit látva akarta megvetni lábait a versenyben. Wihart Ferenc építési vállalkozóként gyakran pénzszűkében volt. Ez köszönhető volt annak, hogy bár gyakran nagy volumenű közszállításokban vett részt, de nagy létszámú munkássereggel is dolgozott és az átlagnál jobban is fizette építőmunkásait. Egy esetben expressis verbis éppen ennek a keresztényszociális szempontnak köszönhetően kapta vállalatba a közszállítást. A polgármesteri XIII. (magasépítési) ügyosztály szakbizottságának ülésén 1935. szeptember 20.-án az Új Szent János Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Pavilonjának föld-, kőműves-, vasbeton- és elhelyezőmunkáinak vállalatba adásánál konkrétan ez az érv esett döntően latba a munka odaítélésekor. A Fővárosi Közlöny 1935. október 25-ei számában közölt jegyzőkönyv szerint az ülésen Petrovácz Gyula elnök hozzá tette, hogy a Németvölgyi temető – ahol Wihart apja is nyugodott - kerítésfala bedől, rendbe kellene hozni. Előtte viszont a keresztényszociális gondolatnak megfelelően arról beszélt, hogy mint a főváros pénzügyi őre, fokozottan vigyáz a kiadásokra, de képes a takarékosság elvét egy magasabb szempontnak alárendelni. Nem lehet a legolcsóbb ajánlattevőt megbízni, ha az a munka rovására menne.

Rendkívül sok építkezést bonyolított le, így ő építette az állatkerti lakóházat, továbbá az Orsolyarend Stefánia úti zárda és iskolaépületét, a Jászberényi úti fővárosi szükséglakásokat, közreműködött a Róna utcai fővárosi bérház, továbbá a Lenke úti fővárosi iskola építkezésében js. Wihart volt az építési vállalkozója á Thököly úti diákotthonnak a miskolci utcai fővárosi iskolának, a Kőbánya Bihari úti, valamint a Hős és Zách utcai szükséglakásoknak, ő végezte a vágóhíd nagyszabású javítási munkáit is. Ezenkívül az állam részére is, jelentős építkezéséket végzett. Budapesten többek között ő építette mint kivitelező a Lehel-téri Árpádházi Boldog később Szent Margit és a Herminamező-Kassai-téri Szentlélek templomokat, valamint a Kispesti Jézus Szent Szíve templomot is, ezeken kívül sok egyéb állami és fővárosi középületet.

Wihart Ferenc tervei alapján épült még a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, röviden FANSZ társasházai közül kettő is. A Liber Endre alpolgármesterről elnevezett Edömér u. 4. sz. alatt található Endre Udvar, valamint a Tas vezér utca 18. sz. alatt található Levente Társasház. Wihart Ferenc volt az egyetlen építészmérnök, aki a FANSZ-tól két, egymás mellett álló házra is megbízást kapott 1935/1936-ban, illetve 1936/1937-ben.

A bonyhádi ev. reálgimnázium új Diákotthonát még 1933-ben tervezte, melynek csak egy része valósult meg. A gimnázium tornacsarnoka korábban Kallina Mór munkája volt. Az unoka, Wihart-Kiss Tamás számára is - akinek a Honvéd Főparancsnokság (HP) helyreállításért küzdő városvédő honlapja 2005. február 9-e óta az interneten elérhető - csak később derült ki, hogy a HP-t jegyző Kallina Mór valamint nagyapja Wihart Ferenc egyazon épületkomplexumban - a bonyhádi evangélikus gimnázium és melléképületeiben - hagyta keze nyomát.

Wihart Ferenc kivitelezte Lechner Jenő tervei alapján az 1938. májusi budapesti 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főoltárát is.

Közéleti- építészszakmai tevékenysége

A fővárosi pártpolitikában jelentős, kizárólag önkormányzati, ám országos választásokon nem induló Keresztény Községi Pártnak megalapítása óta tagja volt. 1931-ben és 1935-ben jelölték és megválasztották a párt színeiben a kerületi választmányi tagságra - a székesfőváros XIV. közigazgatási kerületében. 1936-1939 között ugyancsak Budapest XIV. kerületében a párt törvényhatósági bizottsági választott póttagja volt. 1936-tól a Keresztény Községi Párt, majd a Magyar Élet Keresztény Községi Párt XIV. ker. ügyvezető elnöke, a Herminamezői Keresztény Kör elnöke és sok más keresztény társadalmi kör és szervezet vezetőségi tagja volt, például az MTE Herminamezői Turistatársaságának is. Wihart Ferenc 1925. január 21-től a Budapesti Mérnöki Kamara tagja lett, miután a szakmai szervezet tevékenységét olyan értékűnek találta, hogy építészmérnökként elismerte. A Magyar Építőmesterek Egyesületének főtitkára volt az 1920-as években – Alpár Ignác személyes munkatársaként, valamint az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság tagjaként is tevékenykedett. Szintén még a húszas években az Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH) műszaki tanácsosa is volt.

[1] https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6FV-97W

[2] https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:WB79-K2PZ

Wihart-Kiss Tamás

Bővebben...

Wihart Ferenc

Született: Wihart Ferenc Xavér

Építészmérnök, építőmester. Keresztény közéleti ember. (1881 aug. 16. Budapest (Józsefváros)-1960. július 8. Budapest Ferencváros– római katolikus) A két világháború közötti legjelentősebb budapesti középítkezések egyik leggyakrabban alkalmazott kivitelezője, építési vállalkozója, jellemző stílusa a historizmus és az art decco. Saját tervezésű épületei is voltak, társasházak, családi házak, illetve 1906-ban ő tervezte és kivitelezte egy személyben - apja iránti tiszteletből is - az újszegedi Szent Erzsébet-templomot, melynek patrónusa Árpádházi Szent Erzsébet lett, és egyszersmind Erzsébet királynő emléktemploma is volt.

Családja, származása

Szülei: Wihart Ferenc (Seraph) (1852 Pest -1889 Budapest) polgári hentesmester, egyes forrásokban udvari szállító. Tény a magyarországi Gödöllőn lévő Királyi Kastélyban tartózkodó Erzsébet királynőnek jó minőségű húsokat szállított húspakolás céljából, hogy azzal a királynő a bőrét megóvja, fiatalítsa. A bécsi Handelsakademie-t végezte, kinn tartózkodásakor a magyar királyi nemesi testőrség palotája (Trautson-palota) tőszomszédságában a VII. kerület Hofstallstrasse 5. sz. alatt lakott. A Pester Lloydot, a Neues Pester Journalt és az Egyetértés című napilapot rendszeresen olvasta, utóbbi jól tükrözte politikai elveit is – a magyarországi függetlenségi párti ellenzék napilapja volt, politikai szemléletében liberális elveket követett, táplálta a Kossuth-kultuszt, írásaival az alkotmányos berendezkedés megvalósításáért küzdött. A párt elnöke Mocsáry Lajos volt. 1884-ben egyesült a Negyvennyolcas és Függetlenségi Párttal, melyet Irányi Dániel vezetett. Az egyesült párt vezetője Irányi Dániel lett. Érdekes, a nagyatya utolsó lakhelye a Pest-belvárosi Kalap u. volt (24.sz.), amely egy évvel halála után - 1897-ben - vette fel az Irányi utca nevet. Az apa nem volt egyházi személy, de liberális, filantróp alkat igen. Édesapja 1885-ben, a budapesti országos kiállításon második díjat, tehát kiállítási nagydíjat (kiállítási nagyérem) nyert, mint szentesi iparos – 17 szentesi iparos között, (Szentesről összesen tizenketten nyerték el), ugyanis húsipari leányvállallata volt a Csongrád megyei Szentesen. Ez annál is érdekesebb, mert pályakezdő kereskedőként a pesti Bálvány utcában (ma Október 6. utca) dolgozott és a „Versenyképességért” címen kapott elismerést, ami jó iparos esetében összefér a vallásossággal is, sőt ez maga az eleven vallásosság. 1889. január 18-án a budai Schwartzer tébolydában halt meg, (ez Árpádházi Szent Margit elhunytának napja is, későbbi liturgikus ünnepnapja 1943-tól) miután saját kártyapartija csalóját leleplezve súlyos fejére mért ütést szenvedett el, mely nyomán fellépő vérömleny aztán megtébolyodásához vezetett. Tiszta állapotában kezelőorvosa úgy találta, hogy még ilyen intelligens emberrel életében nem beszélt. 1908-ban fia, Wihart Ferenc építőmester - szintén apja emlékének adózva - a szentesi római katolikus temetőkápolna tervezésére kiírt pályázaton vett részt. A Wihart – német eredetiben Wihard családnak az az ága, amelyikből az építőmester származott 1774. február 8-án jelent meg először magyarországi írott forrásokban: miszerint a pozsonyi Szent Márton Székesegyházban házasságot kötött ükapja a Bécsből áttelepült köznemesi származású Joseph Weichard – az anyakönyvben neve következetesen elírva szerepel – a gróf Schönbornök preafectusa (jószágkormányzója) és ükanyja a krisztusi korú, férjénél 13 évvel idősebb Barbara Perger von Perggel (másképpen Berger von Berg) egy a török csatározások idején Horvátországból a XVI. században cseh, morva és sziléziai földre menekült nemesi család leszármazottjával, akik nevüket Vrchovsky von Vrchovyna-ról Pergerre változtatták. Éppen ennyi volt a differencia később a XX. században az építész lánya Wihart Antónia és negyedik férje dr. Kiss J. László között.

Érdekes, de véletlennek azért nem nevezném, hogy a Wihard család magyarországi bejövetele 1774 legeleje – egybeesik, vagy csak egy kicsit, de meg is előzi Goethe Ifjú Werther szenvedései 1774 őszi első kiadását (a Lipcsei Könyvvásáron), mely a német felvilágosodáskori szellemi, irodalmi irányzat a Sturm und Drang (vihar és vágy) kulcsfontosságú regénye. A Wihart szó, magyaros átírásban „Vihart” a német der Sturm Accusatívus alakja, den Sturm formában. A Wihard/Wihart család magyarországi élete és tevékenysége pedig mindig az élet (a vihar és a vágy) volt a maga teljességében. Irodalom volt benn tehát, de kint a nagybetűs ÉLET! A Wihardoknál, azonban a külső és a belső nem egyszerűen felcserélhető, ami kint van, mert kimondták, tették, azt kint van, ami és ahogy bent van, az bent maradt a lélekben. Az a Lélek dolga, Istenné. Hozzáteszem még, hogy az építész édesanyja Bienotsch Emma papája Anton Bienotsch sem véletlenül szerepel a Wihart családfán, úgy mint az újlaki - numvári Werther Frigyes-féle - Szeszgyár Oberbrennere, ez is utalás a fríz eredetű Wihart család és a németség, de a magyarság közös sorsára. Joseph Weichard pozsonyi letelepedése előtt, a bécsi Eugen Franz Erwein Schönborn gróf magyarországi-kárpátaljai uradalmi főtisztje, jószágkormányzója volt és mint ilyen a földek megművelése érdekében is, a német lakosság betelepítéséért is felelős volt. A 2400 km²-es uradalom az egyik legnagyobb volt Kelet-Európában.

Az építész ükapja Magyarországon Csáky György gróf, gömöri főispán Aulae prefecti-je udvarnoka lett, majd Pozsonyban a vármegyeháza (Domus Inclyniti) inspectora (Hausmeister) házfelügyelője.

Nézetem szerint nemes Weichard József azonos a „közrendű” Joannes Georgius Weigert (Weigerdt, Vaiger) Pozsony-schlossbergi szőlősgazdával (vinicola) is, aki kezdetben tehát más név alatt élt Pozsonyban, gyermekeit pedig sorra keresztelték a pozsonyi Szent Márton Székesegyházban az 1770-es években, némelyikük például később más keresztnevet is viselt - felnőttkorában. A család Pozsonyban és több mint egy évszázad múlva a környéken is virágzott, hajós-hajóépítő foglalkozású, valamint kőművesek több nemzedéke került ki közülük. Pestre 1850-ben a nagyapa, a 48/49-es közvitéz Wihart József – aki az első hentesmester volt a családban, és aki mestervizsgát a pesti hentescéhben tett- települt át. A szabadságharcban a magyar, tót és német legénységből álló pozsonyi császári és királyi 2. sorgyalogezred (Sándor-bakák) III. sorgyalog zászlóaljában harcolt, Aulich Lajos alatt. 1848. novemberében került át a Fel-Dunai hadtesthez, egységével jól szerepelt a téli hadjáratban, a II. hadtestben a tavaszi hadjáratban, főként az isaszegi csatában. Buda visszavétele után, Aulich visszavonulása után a III. sorgyalog zászlóalj a komáromi védősereghez nyert beosztást a komáromi kapitulációig. Újoncként 1848. december közepéig került alakulatához, Pozsony védelmében. Aulich december 17-én parancsot kapott a város kiürítésére, majd a Duna bal partján álló magyar csapatok maradékával a Csallóközön keresztül Komáromba majd a fővárosba vonult. Itt csatlakoztak a Görgei által vezetett feldunai haderőhöz. A Fel-Dunai hadtestben a január eleji váci átszervezés után létrehozott 4 hadosztály közül Wihart József Kmety György alakulatához került átmenetileg. A Fel-Dunai hadtest 1849 januárjában és februárjában Felső-Magyarországon működött – részt vett a branyiszkói áttörésben, illetve a bányavárosokért vívott harcokban. A nagyapa Kmety hadosztályával a bányavárosi harcok során Selmecbányára vonult be. Itt ismerte meg jövendőbeli feleségét Urad vagy Urrat Máriát, akit a szabadságharc bukása után Pesten 1850-ben nőül vett. A téli hadjárat után Aulich a II. hadtest parancsnoka lett, Wihart József ismét alatta harcolt a kápolnai, és a már említett az isaszegi csatában, valamint Buda visszavételében. Haláláig a Budapesti Honvédegylet tagja. A nagyapa ereje teljében egy hentesbaleset következtében – munka közben elvágta a kezét – vérmérgezésben halt meg a Budapest-Ferencvárosi Szent István Közkórházban 1896. február 20-án. Dédanyja nemecskei Nemecskay Krisztina, Nyitra megyei szakolcai nemes-civis családból származott, apja Nemecskay Tamás, anyja Horsenik Erzsébet, aki nagyapját házasságon kívül szülte, dédapja az egyébként házasságban élő Joseph Vihard, aki elindult a polgárosodás útján, déclasse gyertyaöntő-mézesbábos, majd kocsis illetve kovácssegéd volt pályája során, aki viszont fiát a pozsonyi Szent Márton plébániai hivatalban magáénak elismerte. Szépapja Anton Wihard von Moden a bécsi Erste Arcieren Leibgarde testőrtisztje volt évtizedeken át, (már Mária Teréziát királynőt is szolgálta) 1818-ban bekövetkezett haláláig, legmagasabb rangban őrnagy, és az alsó-sziléziai Liebauból (ma Lubawka, Lengyelország) fríz ősnemesi családból származott. A testőrőrnagy felesége Maria von Wedel volt, egy Poroszországban honos, holsteini ősnemesi származású család sarjával, akik a 13. századtól már Pomerániában, Mecklenburgban, Brandenburgban és Hannoverben is elterjedtek, sőt dán (1672, 1684) grófi rangot is szereztek, amelyet Oldenburgban is használtak, végül porosz (1776, 1798) grófi rangra is emelkedtek a dániai-vérvonalból származó Wedelek.

A család (liebaui) ősapja (Stammvater) Adam Wihard (kb. 1659-1747 Liebau) /felesége Anna (1658-1744 Liebau)/, aki a 17. század végén érkezett Nyugatról Liebauba. Közben a sziléziai Grüssauban díszkert és narancsliget őr volt. Egyetlen fia Anton Ferdinand Wihard (1701-1779) – aki az őrnagy édesapja volt - jogot tanult, majd Liebauban borkereskedést nyitott (tokaji borral is kereskedett). Felesége Maria Justina (vagy Johanna) Langer (1714-1777).

Az apai család szudétanémet-sziléziai ága a vászonszövő- és lenfonógyáros ág, Wihard néven egészen 1915-ig, a Wihard név utolsó férfi viselője, (ifjabb) Hugo Wihard (szül. 1852) haláláig – amely a hatodik utolsó liebaui férfi Wihard-generáció is volt egyúttal – virágzott.

Hugonak három lánya született. Helene Wihard, aki Ernst Websky felesége lett, Gertrud Wihard, akit egy magyar báró, Karg von Bebenburg György Frigyes vett el feleségül, neki vannak ma is nőági és nem névviselő leszármazottai, valamint Herta Wihard, akinek 4 férje volt, az első Moritz von Partyka, de az Osztrák-Magyar Monarchia vezérkari főnöke Franz Conrad von Hötzendorf gróf is a férje volt, majd Franz Putz és Karl Günste is.

Frau Moritz von Partyka geb. Hertha Wihard magánzó plippitzbergi (Stájerország) lakos egyébként Budapesten is járt. 1918. április 4-én dr. Charmant Oszkár királyi közjegyző helyettese előtt örökbefogadta és törvényes örökösévé tette Rubi Lipót kézműáru bizományos, rákosligeti lakos, a hölgy egyúttal kötelezte magát arra, hogy a továbbiakban a „Wihard-Rubi” családi nevet viseli (HU BFL – VII. 193.a – 1918 - 0242).

Wihart Ferenc kedvese Gulyás Margit, családjának 1933-ban éppen egy fonógyár közelében (Francia-Magyar Pamutipar Rt., ma a Dorottya Udvar Irodaház) épített családi házat. Liebauban (Lubawka, Lengyelország) a Markt Nr. 20. számú telken található Wihard-Haus mellett a családnak volt „minden ami jó’, a határ túloldalán Csehországban, szudétanémet földön: egy középkori várromja (Burg Silberstein, /korábban Brecstein néven/, Silberstein Wildschütz községben egy település(rész), csehül Brecstejn vára Hradacekben, ami Vlcice része), egy sörfőzdéje Wildschützben (Vlcice), egy gyógyfürdője Marienbadban (Márianské Lázne) és a lényeg, mint már jeleztem is, egy nagy fonó- szövőgyára Liebauban (Lubawka, ismét Lengyelország), valamint egy fonógyára Schatzlarban (Zaclér Csehország) is – összesen több, mint 1000 munkást foglalkoztattak - illetve Trautenau (ma Trutnov, Csehország) mellett Wildschützben (Vlcice) egy kastélya uradalommal együtt. Helene Wihardot, Hugo Wihard feleségét, született Helene Haase-t, halála után egy évvel – 1913-ban - Csehországban szudétanémet földön a wildschützi plébániatemplom (csehül ve vlčickém kostele) egyik ólomüvegablakán, megfestették mint Szent Ilonát, aki a Szent Keresztet megtalálta. Nem véletlen, férje Hugo Wihard volt a kegyúr. Érdekes a Wellers Archiv für Stamm und Wappenkunde-ban (- Monatschrift 3. Jahrgang 1902-1903, Druck und Verlag von Gebr. Vogt) Hugo Wihard úgy említi Anton Wihard bécsi testőrőrnagyot, mint aki 146 éves korában, 1881-ben halt meg, holott a valóságban 1818-ban, 83 éves korában. Igaz viszont, hogy Wihart Ferenc nagyapám – „egy tökéletes Wihard-példány” valamint a testőrtiszt Magyarországra sodort szépunokája éppen 1881-ben született Budapesten. Ifjabb és idősebb Hugo Wihard és más Wihard családtag(ok) is, talán nem egészen véletlenül, bár nem azért nem konkrét rokonlátogatásra, de többször megfordultak Pesten illetve Budapesten. Sejtették talán ezt a rokonságot Budapesten. Ennél csak a cseh Karel Capek „A Makropulos ügy” című drámája jobb! Hugo Wihard saját titulusa königlich preussischer Rittmeister valamint Herrschaftsbesitzer auf Schloss Wildschütz bei Trautenau (Böhmen) volt.

A XIX. században élt Engelhard Leonhard Franz Friedrich Wihard (1811-1835), aki a breslaui királyi és egyetemi könyvtár tanársegédje volt és E. W. Springauf álnéven az 1800 és 1830 között elhunyt és született sziléziai költőkről szerkesztett és jelentetett meg összefoglaló munkát. (E. W. Springauf: Schlesiens Dichter im 19. Jahrhundert, oder kurz gefasste Nachrichten über die in Schlesien seit 1800 bis 1830 gestorbenen und lebenden Dichter. Breslau 1831.) (Anton Wihard von Moden címerének leírása, amelyet ifjabb Hugo Wihard is használt: ezüstszínű címerpajzs vörös szemöldökfával, amelyben három darab ezüstszínű rózsa, a szemöldökfa felett és alatt egy-egy jobbra futó vörös róka, a sísakdísz: három ezüst rózsa megtűzdelve egy-egy aranymarkolatú ezüst karddal. Takarók:vörös-ezüst.)

Wihart építőmester anyja, Bienotsch Emma (Buda-Újlak 1861-Budapest 1938) a szintén porosz felső-silesita Bienotsch családból származott, anyai nagyapja Anton Bienotsch (született: Plieschnitz, Poroszország, ma Plesnica, Lengyelország), élesztőgyártási és savanyítási receptekkel érkezett Magyarországra a 1850-es évek végén, előbb Horvátországban, pontosabban Szlavóniában tevékenykedett a Szerém vármegyei Nustárban (Berzétemonostor vagy Berzétemonostora), utána az újlaki Werther Gyár „Oberbrennere” volt, majd a Tolna megyei Zombán élt, végül a Krausz Mayer-féle Szeszgyár igazgatója volt a budapesti Örömvölgy u. 8. sz. alatt.

Bienotsch Emma erős, impulzív természetű fiatal hölgy volt, ugyanakkor a pesti Angolkisasszonyokhoz járt leány-nevelőintézetbe. A házassága előtt egy fiatalemberrel, egy Breselmayer nevű „Hungerleiterrel” (apja Anton Bienotsch jellemezte így, magyarul „vezető éhenkórász”) – aki a leányiskola közelében lakott - Bécsbe szökött, mert szülei tiltották a minden egzisztencia nélküli udvarlójától, mígnem maga a bősz apa vissza nem hozta Budapestre. A családi fáma szerint Emmát kisgyermekkorában is a (nagy)asztal alatt le kellett kötözni, nehogy rendetlenséget, felfordulást csinálhasson. Anyja Bönisch Klára, - kinek buda-németvölgyi temetőbeli exhumálásakor és Farkasréten való újra temetésekor, - tehát még több, mint 70 évvel halála után is - szép hosszú vörös haja volt– azaz nagyon vitális lehetett eleven korában - osztrák felső-silesita, johannesthali születésű. A mai pesti József Attila u (akkor Fürdő u.) és a mai Október 6. u. (akkor Bálvány u.) sarkánál történt bérkocsi összeütközés következményeként hunyt el, úgyhogy a másik kocsi rúdja májába fúródott. 1888 április 4-én hunyta le örökre szemét 63 éves korában. A szülők házassága levirátusi volt, Clara Bönisch első férje Franz Bienotsch, a báty volt még Porosz-Sziléziában, halála után vette el az öcs Anton Bienotsch két közös gyermekük Anton (kicsiny korában meghalt) és az említett Emma születése után 1861-ben Újlakon, addig a szülők vadházasságban éltek.

Bienotsch Emma idős korára annyira magyar, hazafias érzelmű lett, hogy zokon vette, panaszolta, ha Budapesten német nevű személyről utcát neveztek el. Bár például fiával, Wihart Ferenccel haláláig német nyelven beszélgettek.

Azt lehet mondani, hogy a családtagok az elmagyarosodásban szép komótos tempót követtek. Részlet a származásigazolások idejéből egy családi levélből: „Rákospalotán sok Bienotsch él, de ők már jó magyarok Binácsok.” Én egy ilyent személyt sem ismerek mindmáig Rákospalotáról, úgyhogy ez inkább egy családi rigmusféle lehetett „az egészséges elmagyarosodásról”. Dákay Ferenc (Franz Dakay) , horthysta repülős főhadnagy majd faszobrász-művész, gyermekkori becenevén Babos, Bienotsch Emma unokája, Wihardt Emilia fia, Anyám elsőfokú unkatestvére, az anyai nagyszülők, a Bienotsch-család származási irataival honosította vissza magát Németországban az 1960-as évek vége felé.

Wihart Ferenc, az apa első házasságát Urbanek Amáliával kötötte, aki 1879. áprilisában gyermekszülésbe halt bele 19 éves korában, apja Urbanek Károly bádogosmester, Pest-Terézváros Hajós u. 6. majd Kőmíves u. 7. (Andrássy út) háztulajdonos, anyja Cziczelsberger Josepha. Az apai nagyapa és az apa erősen kötődött a régi barokk Belvároshoz, a Duna u. 9-ben, a Duna u. 13-ban, a Borz u.(ma Nyáry Pál u.) 9-ben, valamint a Lipót utcában (az új, a déli Váci u.) is volt különböző időkben hentesüzletük. Az apának először a józsefvárosi József u. 5-ben volt háza, mely telken később gróf Bánffy Miklós író, külügyminiszter a palotáját felépíti. (ma Reviczky u. 5.) Az apa később második feleségével Bienotsch Emmával a józsefvárosi Mátyás téren két emeletes családi házban telepedett le, amelyet a későbbi mostohaapa, Ámon Mihály hentes háromemeletesre bővíttetett ki. Amon Mihály előbb hentesmester a Mátyás téren az 1890-es évek elejétől 1903-ig, majd 1904-ig a Baross u. 120. alatt, közben már építési anyagkereskedő a Madách u. 27. sz. alatt (ma Dankó u.) 1901-1909. között, mely házat még Wihart Ferenc vásárolt. Közben 1905-től 1908-ig a kőbányai Gyömrői úton nejével vendéglős-kocsmárosok, illetve 1907-1908 között Kőbányán a Harmat u. 8140-ben szintén vendéglősök voltak. A Wihard/Wihart fríz utónév, a wig és a hart vagy hard ószász szavak összetétele, jelentése kemény háború, illetve kemény harcos. Az óalnémet, melyet az ószász megnevezéssel is illetnek egy a 9. és 12. században beszélt germán dialektus volt, melyet a mai Németország északi területein, a német partvidéken, valamint Dánia déli területein beszéltek az ott élő szászok. Közeli rokonságban áll az angol-fríz (óangol és ófríz) nyelvekkel. Más etimológia szerint a német nyelv legkorábbi ismert írott nyelvemlékekkel rendelkező, időben körülbelül 750-től 1050-ig tartó változatának a déli nyugati germán dialektusokból kifejlődő ófelnémetnek a személyneve a wig és a harti szavak összetételével. Vezetéknévként ritka, de Németország, Ausztria, Svájc legszélesebb területein elterjedt – illetve Magyarországon is különböző alakokban - valamint jellegzetesen Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban is. Wichartot, a vitézt – így tartotta nyilván a Budapesti Honvédegylet is a nagyapát, mint Wichart Józsefet – említi a 1200 körül keletkezett középfelnémet Niebelung-ének, a Harmincnyolcadik kalandban – Dietrich vitézeinek veszte címűben, két ízben is.

Egyébként 1935-től 1940-ig az építőmester öccsének szintén Ferenc fia, Wihard Ferencként szerepel a gimnáziumi értesítőkben, úgy látszik a fiatalabb testvér jobban kereste a család eredetét, nevük eredeti írásmódját. (Így írták az építőmester nevét is: Wihard Ferenc- 1892-ben a VI. kerületi községi polgári fiúiskolában már. A nagypapa Budapest IX. kerületi polgári halotti anyakönyvében is Wihard József +1896. február 20. Korábban főleg Wichardt!) „Kis Ferenc” 1940-től 43-ig az utolsó három gimnáziumi évben már újra Wihardt (1940) vagy Wihart (1940-1943). Igaz, 1937-ben egyetlenegyszer már Wihart Ferencként van említve. A háború szele ez is? Az apa, Wihart József iskolai és általában véve pályafutása során elsősorban Wihardt volt (teljes iskolai curriculuma alatt, „elvétve”egyszer 1895-ben Wichart) és Wihart is volt, igaz ő is csak1940-től, ahogy fia is, követve apját. (egyéb téren). Az építész egyébként 1931-től írta konzekvensen a nevét Wihartnak, – addig az anyakönyvében Wihardt volt - akkor javították az anyakönyvét is. (Akár mert így magyarul is volt némi értelme a névnek, apja már hívatta magát Wiharthnak is, lásd mint a magyar "Németh" vezetéknév, bár nota bene sírfelirata német nyelvű volt, illetve az apja szerette is ezt a névalakot és előszeretettel is használta.) Végül is József öccse is a Wihart név mellett döntött - Wihardtról, mert őt is úgy anyakönyvezték még születésekor, bátyját követve, de nála, mint írtam, csak 1940-ben történt a kijavítás. Emilia testvérük az anyakönyvben Wihardt maradt!

Végül, de nem utolsósorban – a családtörténetbe kívánkozik, hogy Wihart Ferenc Seraphnak volt, egy bátyja is, szintén Wihart József (szül.:1851, Pest Terézváros) nagy valószínűséggel inkább hentessegéd, mint hentesmester, akinek előbb 1875-ben egy elismert, de házasságon kívüli – később pincér - fia született Budapest Terézvárosban, Wiehart Ferenc József, aki anyja nevén Kluger Ferencként élte életét, (a 3 évvel idősebb, vámosmikolai születésű - Hont vármegye – éppúgy, mint Selmecbánya is - Kluger Julianna szolgáló-szobalány negyedik házasságon kívüli, ám ő már elismert gyermeke volt), majd egy 19 évvel idősebb felesége volt, Kroll Karolin(a), egy varrónő, akivel a VII. kerület Csányi u. 6. sz. alatt éltek, 1891-ben azonban megözvegyült. Az elhunyt apja, Kroll Vilmos egyébként breslaui (Wroclaw) alsó-sziléziai születésű (1804). Majd egy 35 évvel fiatalabb Török Etel nevezetű hölgyet is feleségül vett, aki a VII. kerület Dohány utcai Polgári Leányiskola II.C osztályából kimaradt 1898-ban, és akitől 1904. november 11-én egy Wihart vagy később inkább Vihart József nevű fia született, aki 1935-ben szintén építőmester lett, majd építészmérnök is, mint unokatestvére Wihart Ferenc Xavér, és aki a II. világháború után Ausztráliába emigrált, ahol nőtlenül halt meg 1981. július 3-án. Végül egy Pitt Terézia nevű hölgyet is nőül vett a testvérbáty, aki 1947-ben immár özvegyen hunyt el.

Érdekes, míg öccse Wihart Ferenc Seraph egyetlen egyszer sem, az idősebb Wihart fiú majd’ háromszor is összeütközésbe került a törvénnyel. 1874-ben a budapesti főkapitány által verekedésért négynapi fogságra, 1877. június 16-án viszont őrsértésért és ellenszegülésért 48 órai fogságra ítélték el, az ítélet szerint az év június 9. és 12. közötti (4 nap) vizsgálati fogsága büntetésül azonban betudatott, amelyet a IV-X. kerületi Büntető Járásbírósági Fogházban kellett letöltenie. 1882. december 24-én, Szenteste ünnepén ismét letartoztatták életveszélye fenyegetés vádja miatt, de akkor felmentették (4 napot töltött előzetes letartoztatásban). Apja szintén Wihart József egyetlenegyszer ült ugyancsak kisebb fajsúlyú bűncselekmény, zártőrés vétsége miatt. 1880. február 18-19. között 24 óra börtönt kapott a Budapesti Királyi Törvényszéki Fogházban. Figyelemre méltó, hogy majdnem napra pontosan 16 év múlva 1896. február 20-án hunyt el orbáncban. A fogolytörzskönyveket ma Budapest Főváros Levéltára őrzi. (Az 1877-es esetben 3 fogolytörzslapot is, 1 vizsgálati fogoly és 2 elítélt fogoly törzslapot.)

1911 nyarán a báty, akkor éppen „Josef Wichart” néven Bécsben tartózkodik, ahová Rhorer Géza közjegyző hitelesítetten és ajánlottan, július 5-én megküldi Ernszt Frigyes fakereskedő levelét (Bp. VII. Csányi u. 7.), melyben Ernszt Wichartot arra kéri, hogy július 11-én Rückersdorfban, Hild közjegyzőnél jelenjen meg, hogy az adásvételi szerződésükben kikötött vételár még meg nem fizetett részét neki megfizethesse. (HU BFL - VII.192 - 1911 – 1830) Tulajdonképpen Ernszt Wichart Csányi u. 6. sz. alatti házrésze (saját és Kroll Karolinától örökölt házrésze) vételárának (12 000 korona) maradékát fizette ki.(Addig a házat Wichart az Eckstein testvérekkel közösen birtokolta.)

Ő egy amolyan „feltámadt” családtag is volt, ugyanis felesége Kroll Karolin, 1891. október 12-én az erzsébetvárosi római katolikus haláleseti anyakönyvi bejegyzésében, mint „Vichard Józsefné szül. Kroll Carolina özvegy varrónő” szerepel. Az én másik, apai református Kiss családomban Gyömrőn pedig 1829. június 14-én elhunyt egy Kiss János nevű 2 éves gyermek sínlődésben (TBC), aki után mindjárt másnap meghalt bátyja a 4 éves István is (mindketten Kiss János és Potondi Mária fiai). István az idősebb azonban, csak tetszhalott volt és föléledt („magához jött és megéledett. Tanúság az élőknek”). 9 nappal később június 24-én azonban ő is végül meghalt főfájásban. Ez azonban egy másik történet.

A báty egyetlen gyermeke, Vihart József az ausztrál emigrációban a melbourne-i magyar Regnum Marianum Egyházközség aktív tagja volt, 1958. szeptemberében például a Regnum Marianum Szent Imre Ifjúsági Egyesülete Vihart Józsefet egyik jegyzőjévé választotta. 1962. július 7-én tartott tisztújító gyűlésén az Egyházközség pedig választmányi taggá. A keresztény közösség különböző szervezeteiben kisebb-nagyobb rendszerességgel művészettörténeti előadásokat is tartott például az Egyházközség 1959. novemberi Családi Estjén a különböző festőművészeti irányzatokról beszélt.

Testvérei

Apa Wihart Ferenc

Húga Wihardt Emilia, férjezett néven Schramek Emilné (1882. szeptember 28. Budapest (Józsefváros)- 1967.november 6. Budapest XII.)

Öccse Wihart József Antal gépészmérnök (1885. március 8. Budapest (Józsefváros)-1967. augusztus 26. Budapest Józsefváros) Feleségei:I. Petráss Böske, valamint II. nemes Telegin Anna

Apa Amon Mihály

Húga Amon Irén Emilia (Hike) férjezett néven Regele Zoltánné (1893. január 2. Budapest Józsefváros)

Húga Amon Margit Emma (1894 április 1. Budapest Józsefváros), egészen kicsi korában 1895-ben elhunyt.

Öccse Amon Imre (1902. január 7. Budapest Józsefváros)

Tanulmányai, magánélete és katonai szolgálata

A VI. kerületi községi polgári fiúiskola és a budapesti községi iparrajziskola két évfolyamának elvégzése után, Budapesten Makovszky Mátyás építőmesternél dolgozott 1896. május 25-től 1897. aug. 31-ig, mint tanonc -, majd a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola építészeti szakcsoportjában kezdve tanulmányait, az intézményi átszervezés következtében a Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskolában építőmesterként az 1899/1900. évi tanévben szerzett oklevelet, végül neves építészek és egyetemi tanárok irodáiban több éven keresztül alkalmazták, elsőként Czigler Győző műépítész irodájában. (1899-ben végzett másodéves tanulóként nyári szünidei gyakorlatát ismét Makovszky Mátyás építőmesternél töltötte, annál a Makovszkynál, aki 1895-ben háromemeletesre tervezte át és bővítette is a Mátyás tér 16. sz. alatti Wihart-házat Ámon Mihály mostohaapja és édesanyja megbízásából. Osztályfőnöke Foerk Ernő volt.

Wihart Ferenc építési ellenőrként Nagyváradon is tevékenykedett (Rhorer Géza közjegyző okirata szerint - 1904, jelzete: HU BFL - VII.192 - 1904 - 0804) a Váradolaszi városrészben - 1903-1905 között - épülő Szentlélek kiáradása Plébániatemplomnál, amelyet Ifjú Rimanóczy Kálmán építész tervezett és Sztarill Ferenc építőmester kivitelezett. A Tiszántúl napilap 1905. augusztus 5-i szombati száma megírta, hogy 1 koronát adakozott a templom belső felszerelésére is. Ifjú Rimanóczy tervezte a crikvenicai (magyarul Cirkvenica) Miramare Szállót is, ahol az építész lánya, Wihart Antónia együtt nyaralt lányával még a hatvanas években majd később mindhárom gyermekével is az 1970-es évek elején.

A Szentlélek egyébként háromszor is helyet kapott Wihart Ferenc szakmai tevékenységében, nem véletlenül ez a hittitok foglalkoztatta legjobban egész életében. Az első volt tehát, hogy építési ellenőrként a váradolaszi Szentlélek kiáradása plébániatemplomnál tevékenykedett. A második az 1910. október 15-re elkészült, majd 1910. november 19-én, Erzsébet napján felszentelt újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet templom volt. A templom főbejárata fölötti boltívben terrakotta dombormű díszítés van, melynek felső, középső részén galamb képében a Szentlélek látható térdeplő, imádkozó angyalokkal. A domborművet később átmenetileg lefestették, nem az építész hibájából természetesen, hanem a kommunista rendszer okából. Végül, de nem utolsósorban, már érett építőmesteri-kivitelező munkásságaként épült fel a herminamezői Szentlélek Plébániatemplom. 1937. november 14-én került sor szokatlanul erős havazásban, az elkészült templom felszentelésére. Ekkor helyezik el itt Szent Kelemen és Szent Tamás ereklyéit. A tervező a családi barát Petrovácz Gyula volt. (Alázat!)

Mikor a Dísz téri Honvéd Főparancsnokságról készítettem interjút Szekér Györggyel, a KÖH munkatársával a HP-vel foglalkozó diplomamunkámhoz (Corvinus Egyetem igazgatásszervező szak 2007), azt hangsúlyozta: "Egy harmadrangú alkotó műve is lehet érvényes!" Máhr Lajos Szentlélek tematikájú domborműve a Wihart Ferenc tervezte Árpádházi Szent Erzsébet templom főbejárata felett, illetve maga a templom – bizonyos felfogásban – ilyen műalkotás is lehet, egy olyan alkotóé, aki a Szentlélek megvilágosító munkáját alkotásaiban csak csekélyebb mértékben tudta, kívánta érvényre juttatni, - nem élt tehát állandó isteni kreativitásban és inkább kivitelezői munkásságot mondhatott magáénak.

Wihart, tehát Ady Endre szeretett Nagyváradán is élt két évet, nem véletlenül építette a Wihart-Gulyás házat "kicsinyeinek" a Daróci úton (Daróci út 74. Kökörcsin u. 27. sarkán) a Brüll-házzal szemben. A ház építettőjének idősebb Brüll Miklós brennbergbányai bányamérnöknek az unokája legifjabb Brüll Miklós közös gyermekkori játszásaink során mesélt Adyról és Lédáról, azaz Dióssyné Brüll Adélról, aki nekik távoli rokonuk vagy csak névrokonuk, de most úgy emlékszem, inkább valóban vérrokonuk is volt. A Morbitzer-klán tagja, a rokon Pálmay Ilka (szül. Petráss Ilona) primadonna is leszerződött Nagyváradra.

A Morbitzer rokon Pálmay Ilka primadonna is leszerződött Nagyváradra.

Forrás: https://wihartferenc.hu/wihart-ferenc-elete-kepekben/

1905. november 7-én építőmesteri képesítést nyert, egy évvel később 1906-ban a szegedi Erzsébet-templom tervpályázatán 1. díjat és kivitelezési tervezést kapott. Később régi alma materéban gyakorlati oktatóként a falazási gyakorlati órákat vezette több éven át és a felvételi vizsgák lebonyolításában is részt vállalt. Az Építő Ipar 1907 május 26-ei száma hírül adta, hogy „Wihardt Ferenc építőmester Teleky-tér 4.” a Budapesti Építő-Kőműves-Kőfaragó- és Ácsmesterek Ipartestületének tagja lett.

1906 június 2-án vette feleségül a Budapest-Józsefváros ősi polgárcsaládjából származó Morbitzer Antóniát (1882. február 19., Budapest-Józsefváros -1964. július 27., Budapest) Morbitzer Mátyás, székesfővárosi főmérnöknek, a Budapesti Vízművek helyettes igazgatójának és Tarone Ilonának/Ilkának a leányát.

A jóképű, de tapasztalatlan Wihart eredetileg Wagner Vilmába, Wagner Vilmosnak a krisztinavárosi Márvány Mennyasszony Étterem tulajdonosának lányába volt szerelmes. A viharosnak ígérkező, sok érzelmi szálat megmozgató hölgyet, akinél visszautasításra talált a megbízható, házias és családszerető ám csúnyácska, de előkelő, sőt több mérnöki tagot felmutató családból származó Morbitzer Antóniára cserélte. Antónia tiszta, őszinte, az egyszerűséget kedvelő ám romantikus szerelmen, keresztény alapokon nyugvó kapcsolatot remélt férjétől, aki szintén keresztény polgári értékrenden alapuló, a kölcsönös érdekek szem előtt tartó kapcsolatot várt a szűkebb pátriája - a Mátyás tér egyik befutó utcájából a Tavaszmező utca 9-ből - származó hölgytől. Mindketten tapasztalatlanul, őszintén, nyitottan érkeztek a házasságba, amely mindvégig gyermektelen maradt.

Wihart Ferenc mindazonáltal a nők kedvence volt!

Ehhez datálódik egy anekdota, miszerint a féltékeny feleség, Morbitzer Antónia álruhában, parasztasszonynak öltözve, mint maga a nagy Mátyás király követte férjét kémlelendő nem-e szerelmi légyottra indult imádott férje. Ekkor történt, hogy még egy dunai hajóra is felszállt utána, miután a pesti Duna-parton eredménytelenül kémlelte, kihez vezet férje útja.

Wihart Ferencné szül. Morbitzer Antónia ugyanakkor – mint írtam - gyermektelen volt, akárcsak nagynénje Thék Endréné Morbitzer Antónia. Corvin Mátyás királynak hasonló volt a helyzete. Az első házasságából, Podjebrád Katalintól született egy fia, aki közvetlenül a gyermekszülés után meghalt. Második feleségétől Aragóniai Beatrixtól, azonban tényleg nem született gyermeke, úgyhogy Mátyásnak nem volt törvényes születésű örököse. Az egyetlen felnőttkort megélt fia Corvin János herceg egy sziléziai boroszlói (Breslau a Wihardok szűkebb pátriájában van) polgárlánytól Edelpeck Borbálától házasságon kívül született, akit csak utólagosan törvényesített. Végül a Mátyás tér környékiek ezen áthallása vezetett ahhoz, hogy Wihartnak törvénytelen szerelemgyerekei születhettek.

Anti vagy Toncsi néni nagypapája Morbitzer Lőrinc, a budapesti Józsefváros régi, jól ismert vendéglőse volt. A Tavaszmező u. (Frühlingsfeld Gasse) 7. sz. alatt működő a „Steinschreiberhez”, vagy magyarul „A Víg kőfaragóhoz” címzett vendéglő az 1860-as, -70-es években a politikai, jogász és írói világnak igazi törzskorcsmája volt. Bevilaqua Borsody Béla kávés monográfiájában „A Vén Kőrajzolóhoz” (Zum alten Steinzeichner) néven ismeri a Morbitzer Borházat. Magának Deák Ferencnek és báró Eötvös Józsefnek is törzshelye volt, az előbbi vendégül látásáról Mikszáth és Jókai is megemlékezik több regényében. A nyárson sült csirkéiről híres vendéglőt még Laurentius Morbitzer alapította 1780 körül. Tőle fia, az 1868-ban elhunyt Morbitzer Mátyás vette át, aki igen nagy tekintélynek örvendett a régi Josefstadt-ban. Mint vagyonos és megbecsült józsefvárosi polgár a következő címeket viselte: „Pesti vendéglős, pálinka- és ecetfőzőmester, Pest város képviselője és József-külváros bírája". Mátyásnak két fia volt: Mátyás és Lőrinc, egyik leánya – szintén Morbitzer Antónia, Thék Endre bútorgyáros felesége lett – házasságuk mint már említettem, szintén gyermektelen volt. Az idősebb fiú, Morbitzer Mátyás Budapest Székesfőváros Vízműveinek volt a főmérnöke, és ő volt valóban Wihart építőmester apósa is. Az ifjabb Lőrinc pedig szintén mérnöki tanulmányokat folytatott, de édesapja halála után átvette a régi vendéglő vezetését. Wihart építőmesternek sógora volt a Morbitzer-családból Morbitzer Dezső – a fővárosi főkertész, (építész, fővárosi kertészeti igazgató.) Rejtő Jenő egyik legnépszerűbb, komikus regényalakjának, Piszkos Frednek társa, részvénytársaságának egyik tagja egyébként, az azonos nevű Morbitzer is.

Wihart egyik esküvői tanúja a Morbitzer-rokon, Thék Endre bútorgyáros volt. Ezután - 1923. január 12-étől 1928. december 14-éig Wihart Ferenc a Thék Endre bútor-, zongora- és épületmunkák gyára rt-nek igazgatósági tagja volt. Másik neves sógora Morbitzer Nándor építészmérnök, építőmester. A fővárosi nagy építkezési közszállítások elnyerésében, azonban leginkább anyai unokatestvére dr. Röszler János jogtanácsos unokatestvérének a férje - a háború előtti és utáni baloldali sajtóban „sógora” dr. Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő, Budapesti törvényhatósági bizottsági tag, a székesfőváros magasépítési ügyosztályának elnöke támogatta. Ő egyben párttagtársa is volt a Keresztény Községi Párt herminamezői tagszervezetében, továbbá építészmérnök-építőmester párost alkottak a herminamezői Szentlélek Plébániatemplom, valamint a kispesti Jézus Szent Szíve templom felépítésében is. Együtt dolgoztak az 1938. májusi Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus architektonikus megjelenítésén is.

„-Tökéletes megoldást nyert a Hősök Tere átrendezése - Nemcsak el fog férni a kongresszus, de látni és hallani is fog – számolt be címében az Uj Budapest, a Keresztény Községi Párt hivatalos hetilapjának tudósítója az újság 1938 május 21-ei számában.

Petrovácz Gyula stratégiai művészettel párosult művészi elgondolása alapján immár készen várja a Hősök tere és környéke az Eucharisztikus Kongresszus emberrengetegét – folytatja az újságíró. A szinte megoldhatatlan probléma tökéletes megoldást nyert, nemcsak el fog férni a kongresszus óriási publikuma, de látni és hallani is fog. A Hősök-tere a városligeti tó és a környék minden pontjáról látni lehet a már elkészült és pompázó fényében liturgikus művészeti tökéletességében ragyogó főoltárt, amelyet Lechner Jenő tervei alapján az ország egyik legkiválóbb építésze, Wihart Ferenc épített fel olyan tökéletességgel és konstruktív precizitással, ami bámulatba fogja ejteni még a sok hasonló szépet látott külföldi egyházi kiválóságokat is.”

A Kongresszus után a szabadtéri főoltár két szövetrátétes képét, melyek Aranyszájú Szent Jánost és Nagy Szent Bazilt ábrázolják, a Fő utcai görögkatolikus templomban a főoltár mögötti falon, két oldalt helyezték el. A templomban - ami a székesfőváros főkegyurasága alatt állott – keresztelték Wihart építőmester gyermekeit, lánya gyermekeit, akik a parókia hittanóráira is jártak. 2024 január elején röppent fel a hír, hogy felújítják a Szent Péter-bazilika főoltára feletti baldachint, amellyel a Vatikán Ferenc pápa 2025-ös nagy jubileumára készül. Gian Lorenzo Bernini 29 méter magas remekművének helyreállítása mintegy 700 ezer euróba kerül, A költségeket a Kolumbusz Lovagok nevű amerikai szervezet fedezi. Milyen érdekes: a baldachinos Főoltár másolatát az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus idejére Wihart Ferenc építette fel a Hősök Terén, aki (azidőtájt is) a budapesti Columbus utcában lakott.

Wihart gyermek és ifjú éveiben Józsefváros több pontján lakott, így a Mátyás tér 16-os kezdeti évek után (mostohaapja anyagi csődje miatt el kellett adni) a Madách u. (ma Dankó u.) 27-ben, majd a Baross u. 83-ban. Kis kitéréssel a VII. kerület Rottenbiller u. 6/B-ben, illetve újra a Józsefvárosban a Teleki tér 4. sz. alatt majd ismét a Baross utcában, a 110. sz. alatt), majd az akkor még erzsébetvárosi Columbus u. 5/B-ben. Innét költözött legismertebb és leghosszabb ideig lakott, később már zuglóinak számító lakhelyére a Columbus u. 33-ba, mely családi házra 1924. októberében kapott építési engedélyt. A telek is ekkor került Wihart Ferenc építőmester és családja tulajdonába, romantikus stílusú lakóháza az 1920-as évek végén vált beköltözhetővé, napjainkban helyi védettségre ajánlott. Az épületben a háború után egy ideig a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének kerületi székháza volt.

Miért lakott Wihart Ferenc Budapest XIV. kerületében a Columbus u. 33-ban? Nos Columbus Kristóf felfedezte Amerikát, az úgynevezett Új-Indiákat, ahol természetesen még csak indiánok éltek. Nos az igazi Indiák, amelyeket Columbus nem fedezett fel, Magyarország volt, amit a Wihardok fedeztek fel az 1770-es években. Nos ők Amerikát találtak itt, sőt én kései Wihart – teszem hozzá - még amerikaibb világot találok itt, mint amilyen az Egyesült Államokban van. Magyarország sokkal inkább a lehetőségek végnélküli korlátlan hazája, mint a Legújabb Indiák!

Versenyszerűen sportolt a B.B.T.E. Budapesti (budai) Torna-Egylet színeiben. 1902. május 8-án egy a sportegyesületek között megrendezett nyári tornaünnepélyen 1000 méteres síkfutásban III. helyezést ért el.

Az I. világháborút megelőzően, 1902-től a k.u.k. hadseregben tartalékos katonatiszti szolgálatot vállalt. 1904. január 1-től, mint tartalékos zászlós (kadett azaz hadapród) szolgált a 6. sz. vártüzér ezrednél (6. Ungarisches Ferstungsartillerieregiment "Edler von Kollarz") Budapesten és Örkényben, majd 1909. január 1-től már, mint tartalékos hadnagy a 2. sz. vártüzér zászlóaljnál (2. Ungarisches Festungsartilleriebataillon) előbb Szarajevó, majd Mostar állomáshellyel. Az I. világháborúban szintén Bosznia-Hercegovinában, Bileca erődjében szolgált, 1914. október 31-től tartalékos főhadnagy, 1917. november 1-től tartalékos százados. 1918-ban mint tartalékos tüzérszázados szerelt le. Emléklapos tart. tüzérszázados, a bronz Signum Laudis, a Károly csapatkereszt, valamint a hadiérem tulajdonosa volt.

A Keresztény Magyar Közéleti Almanach (szerk.: Hortobágyi Jenő, Budapest 1940) szerint Wihart Ferenc első világháborús szerepvállalásáért jutalmul a Bronz Signum Laudis, a Károly Csapatkereszt és a hadiérem tulajdonosa volt. A hadiérem viszont, amit először a 1848-49 évi magyarországi és itáliai harcokban való érdemekért utólagosan lehetett átvenni, - mert csak 1873-ban alapították -, már az I. világháborúban nem adható kitüntetés volt. Ezt erősítette meg a Bécsi Kriegsarchivval történő levelezésem, a hadiérem boldog tulajdonosa tehát nem lehetett Wihart Ferenc nagyapám. Azt írta tehát, ami nincs, Almanachbeli önéletrajzában. Érdekes, vajon már 1940-ben kire hajazott? 1848-49-ben katona-közlegényként nagyapja Wihart József a szabadságharc oldalán állt, bár ezt valamiért feledtetni akarta. Megérezte a közeledő muszkát, vagy úgy általában a balratolódást? Vagy kit érzett - magához közel?

A császári és királyi Laudon Laktanya a IX. kerület Timót u. 3-ban a Gubacsi dűlőben működött, a 6. sz. Vártűzér ezred tartalékos tisztjeként Wihart Ferenc nagyapám nem az ezred fő állomáshelyén Komáromban, hanem itt ebben a budapesti laktanyában tartózkodott szolgálata idején, az ezred fő hadkiegészítési területe megegyezett a Pozsonyi V. hadtest emberanyag-utánpótlási zónájával, benne Pozsony vármegyével, ahonnan nagyapja Wihart József is származott. A laktanyában működött az egyéves, önkéntes vártüzér-tiszti iskola, amelyet Wihart is elvégzett.

Anekdota van arról, hogy Wihart Ferencet még az I. világháború előtt a Laudon laktanyából távozva összetévesztették Vilmos német trónörökössel, II. Vilmos császár fiával, annyira hasonlítottak egymáshoz, úgy szalutáltak neki mintha a német királyi herceg volna! Nem mintha a trónörökös mindennapos vendég lett volna a Timót utcában!

A világháborús évekből a BFL Tervtára három sírbolt építkezésének kivitelezési tervrajzát őrzi. Háborús pihenőjén három sírboltnál is vállalta a kőművesmunkát, úgyhogy a tervező Laendler László I. ker. Krisztina krt. 8-10. szám alatti kőfaragómester volt. Kis volumenű munka, amelyre akár, mint tervező és nem csak mint kivitelező is képesíthette volna magát, azonban tekintettel a háborús konjunkturális válságra és arra, hogy közben tartalékos katonatiszti szolgálatát teljesítette egy másik országban, Boszniában, nem meglepő. Özv. Sztachó Istvánné úrnő sírboltja számára 1916. február 12-én készült el terve, özv. Hencz Zoltánné úrnő számára 1916. február 18-án, végül Laendler László kőfaragómester saját sírboltja számára szánt kivitelezési terve 1916. december 12-én. Mindhárom terve a budapesti Kerepesi temetőben felállítandó családi sírboltok számára készült. Az utolsó esetben Laendler végül Reisenleitner Lajos építőmestert bízta meg a kőművesmunkák elvégzésével. Hozzátehetjük, Wihart, mint akkori tartalékos k.u.k. főhadnagy és mint építész is, azt tartotta etikusnak és stílszerűnek is, hogy mikor határainkon túl tombol a gyilkos háború, itthon temetői építőmesteri és kőművesmunkákat vállaljon, különösen mert eltávozásaiba is az ilyen kisebb munkák fértek bele.

Több I. világháborús emlékmű létrehozásában is szerepet vállalt így az Országos Központi Hitelszövetkezet Nádor u. 22. sz. alatti központjában emléktáblát tervezett, valamint a Rákoskeresztúri Új Köztemető hősi és hadifogoly temetőjében emelendő hősi emlékmű föld, kőműves és elhelyező munkáira is sikeresen pályázott 12 127 pengő értékben.1938. január 30-án a HAC Sportegyesület (Herminamezői Atlétikai Club) díszelnökké választotta Hoffmann Ferencet, Király Kálmánt, Petrovácz Gyulát, dr. Schmaderer Oszkárt valamint Wihart Ferencet.

Az építész, mint tartalékos tüzérszázados a váci Magyar Királyi 7. Hadkiegészítő Kirendeltség állományához tartozott még 1941. december 12-én is.

1929-ben ismerkedett meg a nála több mint 19 évvel fiatalabb, egy leányát már egyedül nevelő hajadon Gulyás Margit Szerénával (1900. december 20., Budapest-1960.december 5., Budapest, görögkatolikus) egy városházi banketten, akit Gulyás Erzsébet, a magasépítési osztály titkárnője – Margit testvére mutatott be neki. Gulyás Margit majdnem napra pontosan 5 hónappal kedvese halála után hunyt el. Kapcsolatuk szerelemmé teljesedett ki, amelyből három házasságon kívüli gyermek is született. Wihart kedvese női szabónak tanult, végzettséget is szerzett, azonban gyermekeivel Wihart Ferenc 100 pengős gyerektartásából éltek, amiből 50 pengő csak a lakbér volt. Az első gyermek Ferenc – Gulyás Ferenc, még két hónapos korában hurutos tüdőlobban, 1931. április 23-án meghalt. Születése nagy öröme volt, az addig gyermektelen majd’ ötvenéves apának, annál is inkább, mert a gyermek fehér bőrű és vörös hajú volt, szakasztott apja fia. A gyermekáldás örömére szűk férfi családi körben, dr. Röszler Jánossal és dr. Gulden Richárddal kisebb-nagyobb ünnepséget is rendeztek. A második gyermek Gulyás Antónia Margit Erzsébet 1932. július 18-án látott napvilágot, ugyan lány lett, de szintén nagyon hasonlított édesapjára. Születéséről Wihart Ferencné is tudomást szerzett, és ezt levélben tudatta Gulyás Margittal. A harmadik gyerek Gulyás György Albert 1935. május 11-én született meg, azonban ő inkább külső jegyeiben édesanyjára hasonlított. A gyermekek édesanyjukkal az 1945-os budapesti városostrom végéig az I. kerület Apród u. 6-ban laktak, abban a lakásban, ahol a híres tabáni egykori „Arany Perec” vagy „Fekete Kutya” kávéház chinoiserie (a török menyegzőt ábrázoló jelenet is avagy a kép amelyen görög tempietto látszik az ülő Buddha alakkal) falfestményeit feltárták.

Az Apród u. 6. a Budapesti Cím- és Lakjegyzék Házjegyzéke (Häuser-schema) szerint 1882-1886. között a stahlbergi Holl család tulajdonában volt, az egyik háztulajdonos Holl Heloise volt, időközben Kalotakyné, aki inkább a Vízivárosi Donáti u. 17. sz. alatt található, másik budai Holl-házban lakott. Bérlők 1882-től Schwan Lipót és neje Zonitzer Johanna kereskedők (Rupp Zsigmond közjegyző iratai között - HU BFL - VII.151 - 1882 – 0751). Mielőtt a reménytelenül tragikus középkori francia szerelmesek Abelárd és Héloise képe ragyogna fel előttünk.

Annál is inkább, mert a német „Holl” szó egy tőről származik a német „Hölle” - pokol és Holle szavakkal is. A „Holle anyó” Grimm mesével ellentétben– mely ősi közép-európai, főleg német monda- és mesekincset dolgoz fel, azonban a való élet szebbre, éppen ellentétesre sikeredett. A mostohaanya Morbitzer Antónia támogatta férje szerelemgyermekét, saját mostohalányát és nem sanyarú sorsot szánt neki. A német „holl” szó inkább itt a magyar „hol” szóra hajaz…

Stahlbergi Holl Béla piarista szerzetes (1922-1997) édesapja műszaki főfelügyelőként, akár Morbitzer Antónia Wihart Ferenc nagyapám feleségének édesapja a Fővárosi Vízműveknél dolgozott, az utóbbi helyettes igazgató volt. Holl Bélát édesapja nevelte, mintahogy főleg engem is kezelésbe vett jó Apám. Emiatt kicsit ugyanúgy fáziskésésben lehetett a női orientáció, azzal, hogy én sose készültem papnak, csak érdeklödő voltam a PPKE teológián. A rendszerváltozás után, 1989-ben saját Kökörcsin utcai (Budapest, XI. kerület) lakását eladva - mi is ott élünk, már az Apród u. 6. szétbombázása előtt is -1989 elején visszaköltözött a budapesti (Mikszáth Kálmán téri) piarista rendházba, ahol 1997-ben halt meg. Úgy látszik, Holl bár megbízható pap volt élete végéig, azért a szebbik nem vonzásában volt mindig is, és került újra és újra. Életművében szerepel például szindbádi áthallásként A podolini piaristák első könyvvásárlásai 1646-1658 című tanulmánya, (in: Piaristák Magyarországon 1642–1992, szerk. Holl Béla, Budapest, 1992, 58-89.) Holl élete vége felé tehát újra a piarista rendházban lakott haláláig 1997-ig. Majdnem ott lakott, a Baross u. és a Nagykörút találkozásánál választottam a patrónás lándséri Oláh Zsuzsi is… Igaz engem, csak kisértett jobban mondva kisért a teológia csúnyán mondva, mert mindig is csak érdeklődő voltam, amit hasonlóan a családi származás, - bár eleinte balról jegyeztük - mondatott ki velem.

Holl Wikipédia életrajzában még ezeket olvashatjuk. „- 1944-től latin és magyar szakos egyetemi hallgató volt. Budapest ostroma alatt más piarista növendékekkel együtt önkéntes vöröskeresztesként a budai Szent János Kórházban teljesített szolgálatot. Az egyetemet befejezve doktori disszertációját 1948-ban Alszeghy Zsoltnál írta „A magyar legenda a XVIII. században” címmel. (Alszeghy Kálmán volt Wihart Ferenc Seraph dédapám katonatársa.)1948 őszétől, az egyházi iskolák államosítása után gyakorló tanár és hittanár volt budapesti középiskolákban. majd a váci kisszemináriumban tanított, majd a váci egyházmegyében volt többfelé káplán, míg 1956 szeptemberében püspöki könyv- és levéltárossá nevezték ki.

Miután 1960. február 1-jével könyvtárosi állásából fölmentették, 1960 őszétől Budapesten tudományos kutatóként dolgozott, ahol félállásúként tagja lett az Országos Széchényi Könyvtár akadémiai támogatással működő Régi Magyarországi Nyomtatványok-munkacsoportjának. Emellett 1962-től a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének volt külső munkatársa, 1975-től pedig mint az MTA által az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi Magyar Irodalom Tanszékére telepített függetlenített tudományos kutató kapott állást. Ekkor bontakozott ki tudományos munkássága, amelyből számos tanulmány mellett főként a Régi Magyarországi Nyomtatványok első három kötete, valamint a Régi Magyar Költők Tára XVII. századi katolikus énekeket tartalmazó kötetei emelendők ki.

Én katolikus teológiát végeztem tehát, bár nem vagyok pap, csak érdeklődő – hát kedves Molnár-Bánffy Kata, férje Molnár Gábor és Török Gábor Pál- Így kerül a szerzetes a képbe! Vannak személyről személyre áthallások!

Holl, mint „hol-merre”, és hol, mint hol nem volt Honvéd Főparancsnokság! Mamám mindig katonás volt, engem is katonásan próbált fogni, nem véletlenül küzdöttem a budavári Honvéd Főparancsnokság helyreállításáért.

Krúdy Gyula Szindbádja, jut most eszembe:"A falba épített szekrény most is olyan nehezen nyílott, mintha egy megölt kereskedő fogná belülről az ajtót."

Gulyás Margit apja Gulyás László gépész (1874. december 15., Békés-1901. június 2., Budapest), aki gyermekei anyjával a ruszin Jircsák Máriával „halálos ágyában” otthonában a Budapest a II. kerület Fő u. 49-ben kötött házasságot 1901. május 18-án, mielőtt keszonbetegségben, valójában szervi szívbajban meghalt volna. Édesapja - szintén balágról - herceg Esterházy Pál. Az anya Gulyás Julianna békési református cseléd, főzőnő gyermeke neveltetésére a hercegtől földbirtokot kapott Békésen, amelynek árából később Gulyás Margit nevelőapja, Wagner György ezüstműves mester részére műhelyt vásároltak a Veres Pálné utcában.

1929-ben keletkezett a „Fiastyúk” című bohózat a nagyváradi születésű (1899) Lőrincz Miklós tollából. Nos Wihart Ferenc nagyapám és Szépreménységű Gulyás Marietta Úrhölgy ekkor már nem annyira, de Gulyás Margit egy leánygyermekével ekkor ismerkedtek meg. A Pesti Hírlap mellékletét, jobban mondva a Délibábnak ezt a számát mindketten ismerték, nos arra mérget vennék, amelyben ez a kis bohózat a "Fiastyúk" megjelent. Talán, sőt biztosan Anti néni is, Feri bácsi - nagyapám csúnyácska „Sissije” is, ki férjét maga lökte Schratt Kati ölelő karjaiba. Sőt így mutatta be Gulyás Böske a városházi banketten nővérét Wihart Ferencnek - nos ő Gulyás Margit a nővérem, aki lovagi gyámolításra szorul, egy német gavallér úr pártfogására, barátságára és szerelmére, akit gyermekkel is képes megajándékozni, mert jóhírét veszély fenyegeti, aki egy Én és nem valami légből kapott paca egy fehér papírlapon... Aki fordítva van, ruszin mamájának is köszönhetően, illetve balágról herceg Esterházy leszármazott lévén, de ő egy Én, és mással is úgy cseveg, mint, aki Én és egy Tenek társa tud lenni! Nem is tudom, hogy milyen grófnőnek tekintette magát, aki a Sziklakápolnába dr. Hókához járt gyónni. És soha nem fogott fegyvert férfira, igaz nem vették el, vagy mikor elvették volna, már új szerelemben lángolt. Igaz mindig kihordta a gyermekeit, de nem számításból, hogy kizsaroljon velük egy házasságot. Borai (Brenner) Imre első szerelme, a joghallgató is rálőtt egyszer, de csak az éppen kezében lévő Ferenczi-féle Mindentudás kislexikonát tudta átfúrni a golyó. Egyszer Boraival megálltak csókolózni a Gellérthegy északi tabáni lejtőjének tetején is, és Manci egy pillanatra elengedte a babakocsi kormányát, az meg legurult a hegyről Szilvia lányukkal és egészen majdnem a Hegyalja útnál, az autóknál állt meg. Hiába, fiatal volt és szívet tépően temperamentumos!

A bohózat rövid tartalma a következő, amely a Délibábban, a Pesti Hírlap napilap mindennapi 8 oldalas mellékletében jelent meg 1929.10.19-én. Történik a büntető járásbíróság egyik termében, Gulyás Margitnak Nehéz Istvánnal szemben indított becsületsértési perében. Nehéz István magyar királyi államvasúti helyettes kocsifékező a feljelentés szerint a múlt hó 26-án délután öt órakor Gulyás Margitot a következő szavakkal illette: „Nyomorult bestia. Szemét. Mosogatórongy. Fiastyúk”. Megfelel ez a valóságnak? Használta maga Gulyás Margittal szemben ezeket a kifejezéseket – kérdezte a bíró. (…) Nehéz István! Mondja el nekem, hogy történt ez a dolog és mi volt az, ami arra késztette magát, hogy ezeket a kifejezéseket a sértett nővel szemben használja.

Nehéz István: Nagyságos bíró úr, úgy történt, hogy a csatolt nőszemély a múlt hó 26-án se szó, se beszéd, óné vajteresz, behatolt a lakásomba.

Bíró: Micsoda?

Nehéz István: Igen, nagyságos bíró úr és ezért a csatolt nőszemély ellen becsületsértés és életveszélyes fenyegetés címén, óné vajteresz, viszonvágyat emelek. Mert a fent említett napon minden ok nélkül behatolt lakásomba, a szekrényt erőszakkal felfeszítette, onnan revolvert vett ki, rám fogta és óné vajteresz a következőket mondotta „Most pedig meghalsz, te ronda kukac”. Mert, nagyságos bíró úr, ő mondta előbb nekem, hogy: meghalsz, te ronda kukac és én csak erre válaszoltam neki, hogy ereszd le azt a revolvert, te vacak bestia, te szemét, te rongy, te fiastyúk.

Bíró: Fiastyúk? Hát ezt meg miért mondta?

Nehéz István: Mert két fia van a tyúknak, így hívja mindenki a Dagály körúton.

Bíró: Erre nem vagyok kíváncsi, azt mondja meg, miért hatolt ő be a maga lakására ?

Nehéz István: Bestiaságból.

Majd rövid idő múlva kapcsolatuk kezdetéről érdeklődött a bíró.

Mire Nehéz István: Nekünk semmi, nagyságos bíró úr . . . semmiféle kapcsolatunk nem volt . . . nem mondom, egy gyerekünk az volt. Gulyás Margit (külvárosi, gyorsbeszédű, heves temperamentumú, erélyes asszony, beront a terembe): Megérkeztem, nagyságos bíró úr . . . itt vagyok . . . egy szó sem igaz abból, amit ez a ronda kukac összelinkel.

Gulyás Margit később hozzátette: én el tudom képzelni, hogy miket linkel össze egy ilyen alak . . . arról a revolverről, meg hogy én megfenyegettem . . . hát ez mind nem igaz, nagyságos bíró úr-... legalább is én tagadom.

Bíró: Csendet kérek. Gulyás Margit egyelőre üljön' le.

Gulyás Margit: Igenis. (Nehézhez.) Megállj, most becsukatlak.

Nehéz István: Én meg csak a szádat szeretném a bírósággal becsukatni.

Gulyás Margit: Olyan bíróságot még nem teremtett az a jó isten. . . hát mit képzelsz te tulajdonképpen? Azt hiszed, hogy…

Bíró (kopog): Csend legyen.

Gulyás Margit: Igenis. (Leül közben.) Az én számat becsukatni. Hát hallott már ilyent, ügyvéd úr. Az én számat! Hát sokat beszélek én?

Ügyvéd: Legyen csak csendesen.

Gulyás Margit: Én csendesen vagyok. Én olyan csendes vagyok, amilyen csendesnek csak lenni kell... én egy fölösleges szót nem mondok ki, csak ha kérdeznek . . . mert most mondja meg maga ügyvéd úr, minek beszéljen az ember, ha nem kérdezik. Na nem igaz?

Bíró: Nehéz István, szóval maga fenntartja vallomását és kéri, hogy az előadottak alapján a bíróság Gulyás Margitot büntesse meg.

Nehéz István: Igenis, kérem a megbüntetését, nagyságos bíró úr.

Bíró: Leülhet.

Nehéz István: De őt is tessék majd leültetni... de legalább egy esztendőre.

Bíró: Gulyás Margit.

Gulyás Margit: Jelen, személyesen.

Bíró: A bíróság a Nehéz István által maga ellen emelt viszonvád ügyében vádlottként fogja kihallgatni.

Gulyás Margit: Tagadom, nagyságos bíró úr.

Bíró: A kérdéseimre válaszoljon. Neve Gulyás Margit?

Gulyás Margit: Igenis.

Bíró: Családi állapota?

Gulyás Margit (gondolkodik): Nincsen.

Bíró: Azt kérdeztem, hogy férjezett-e vagy hajadon?

Gulyás Margit: Nem.

Bíró: Mit nem ? Férjezett?

Gulyás Margit: Nem.

Bíró: Tehát hajadon.

Gulyás Margit: Részben.

Bíró: Hogy érti azt, hogy részben?

Gulyás Margit: Két gyermekem van, nagyságos uram ... de attól még lehet valaki részben hajadon, nem igaz?

Bíró: Hány éves?

Gulyás Margit (körülnéz): Zárt tárgyalást kérek.

Bíró: Itt nincs helye semmiféle zárt tárgyalásnak. Tessék megmondani, hogy hány éves.

Gulyás Margit (a bíróhoz lép, fülébe súg)..,

Bíró (meglepve): Mennyi?

Gulyás Margit: Hát tessék még egy pár évet hozzáírni.

Bíró: Ne tessék vicceket csinálni. Gulyás Margit, mondja meg, hogy hány éves?

Nehéz István (közbekiált): Mondd meg, mer’ha nem, én mondom meg és abban nem lesz köszönet.

Gulyás Margit: Maximum huszonhárom.

Bíró: Huszonhárom.

Gulyás Margit: Miért, talán kevesebbnek nézek ki?

(…)

Bíró: Gulyás Margit, maga ellen az a vád, hogy maga a múlt hónap 26-án behatolt Nehéz Istvánhoz. Megfelel-e a valóságnak, hogy maga revolvert emelt Nehéz Istvánra és azt mondta neki, hogy: most meghalsz ronda kukac.

Gulyás Margit: Itt van . . . tetszik látni, hogy nem halt meg.

Bíró: Ráfogta a revolvert vagy nem fogta rá?

Gulyás Margit: Azt csak ő fogta rám, hogy én ráfogtam... én csak a kezemben tartottam, de nem fogtam rá.

Bíró: És miért nem fogta rá, ha már a kezében volt?

Gulyás Margit: Attól féltem, hogy elsül.

Bíró: Szóval, maga nem akarta agyonlőni Nehéz Istvánt ?

Gulyás Margit (vállat von) Akartam

is, meg nem is.

Bíró : Milyen viszonyban volt maga Nehéz Istvánnal?

Gulyás Margit: Mink, nagyságos bíró úr, kölcsönös jó viszonyban voltunk egymással.

Biró: Hogy érti azt, hogy kölcsönös jó viszonyban?

Gulyás Margit: Úgy, hogy én mindig adtam neki kölcsön… vagyis kölcsönös jó viszonyban voltunk, de ő a kölcsönt nem adta meg.

Nehéz István : De megadtam.

Gulyás Margit: Most is tartozik 23 pengő 82 fillérrel.

Biró: Most azt szeretném tudni, hogy mi volt az oka mindennek, mik voltak ennek a revolveres merényletnek az előzményei?

Gulyás Margit: Az úgy történt, nagyságos bíró úr, hogy három évvel ezelőtt... az isten ne teremtette volna meg azt a cifra napot . . . megismertem Nehéz Istvánt a „Mocskos Grádicsban.

Bíró: Mi az a Mocskos Grádics?

Gulyás Margit: Az, nagyságos bíró úr, egy jobb vendéglő a Dagály uccában. Én ott ültem az egyik asztalnál . . . ott látott meg engem a Nehéz István . . . odajött hozzám, az asztalomhoz . . . azt mondta nekem: jó pofa vagy, az anyád…és megcsípte így, itt az államat

maga se kutya, az anyját... És megvoltunk ismerkedve . . . odaült az asztalomhoz . . . fizettem neki egy vacsorát. . .

Bíró: Talán ő fizetett magának?

Gulyás Margit: Nem, nagyságos bíró úr, én tisztességes nő vagyok . . . nekem nem lehet vacsorát fizetni, én fizettem neki.

Bíró: És ő elfogadta?

Gulyás Margit: Forcirozta, nagyságos bíró úr . . . dögöljek meg, ha nem forcirozta.

Nehéz István: Ez nem igaz, nagyságos bíró úr.

Gulyás Margit: Ne tessék rá reagálni... kifizettem a vacsoráját. . . erre ő megígérte, hogy elválik a feleségétől és elvesz engem . . . mert roppantul bukik rám . . . nekem aztán ettől az ígérettől egy gyerekem született. . .

Bíró: Hogyan? Maguk ott mingyárt jóba lettek?

Gulyás Margit: Nem mingyárt, nagyságos bíró úr ... az nálam nem megy, hogy mingyárt... beletelt abba egy jó negyedóra is . . .

Bíró: És mi történt aztán?

Gulyás Margit: Aztán az történt, nagyságos bíró úr, hogy a múlt hónapban ő meggondolta a dolgot és azt mondta, hogy a válást beszünteti és hogy most már nem olyan marha, hogy egy ilyen nőt, mint én, nejévé tegyen . . . erre, nagyságos bíró úr, énrajtam erőt vett a búbánat és így történt, hogy a revolver a kezembe került.

Bíró: Szóval, maga feleségül akart hozzá menni.

Gulyás Margit: Teljes erőmmel.

Bíró: Szerette maga Nehéz Istvánt?

Gulyás Margit (halkan): Szerettem.

(…)

Bíró: Most is szereti?

Gulyás Margit (vállat von): Szeretem hát... a fene egye a pofáját. . .

Nehéz István: Nagyságos bíró úr, én sohasem ígértem házasságot.

Gulyás Margit: De igenis, ígért... mert különben a gyerek sohasem jött volna létre.

Nehéz István: Én nem ígértem.

Gulyás Margit: Itt van a tanú, nagyságos bíró úr . . . Kalivoda Matild. Tessék azt kihallgatni.

Bíró: Üljenek le mind a ketten. (A jegyzőhöz.) Tessék a tanút beszólítani.

Jegyző (az ajtóhoz megy): Kalivoda Matild!

Kalivoda (buta kis külvárosi lány, bejön).

Bíró: A bíróság magát tanúként fogja, Kalivoda Matild, kihallgatni, Gulyás Margit, Nehéz István elleni ügyében.

(…)

Bíró (Kalivodához): Mit tud erről az ügyről?

(…)

Kalivoda: Nekem úgy kell nevetni, nagyságos bíró úr, mert a Nehéz úr most már nem veszi feleségül a Margit nagyságát.

Bíró: De megígérte neki, hogy elveszi?

Kalivoda: Ühüm . . . Ajaj ... én is hallottam . . . fúrt mondta.

Bíró: És arról tud valamit, hogy most már miért nem akarja elvenni?

Kalivoda: Ühüm ... én mindent tudok, nagyságos bíró úr. . . a második gyerek végett.

Bíró: Micsoda második gyerek végett?

Gulyás Margit: Ez a második gyerek nem Nehéz Istvánnak köszönhető.

Nehéz István: Szégyeld magad, gyalázatos.

Bíró: Most már értem... szóval azért nem akarja magát Nehéz István elvenni, mert a barátkozásuk közben magának mástól született gyermeke.

Gulyás Margit: Igenis …ilyen csekélységért…hát tetszett már ilyent hallani, bíró úr!

Kalivoda: Nagyságos bíró úr, nekem megint úgy kell nevetni, mert ez az egész nem igaz. Nekem a Margit nagysága már előre megmondta, hogy a Nehéz úr már nagyon biztos a dolgában, aztán, hogy ne legyen olyan nagyon biztos, fel kell húzni egy kicsit... erre mondta

neki azt a trükköt, hogy a második gyermeket nem az ő javára szülte, hanem egy levélhordó javára, aki egy ajánlottlevelet hozott a Margit nagyságának és akkor keletkezett a gyerek.

Nehéz István: Micsoda?

Kalivoda: De ez a levélhordó, nagyságos biró úr, nem is létezik.

Nehéz István: Igaz ez, te Margit?

Gulyás Margit: Maga buta tróger, persze hogy igaz . . . Csak látni akartam, hogy mit szól az egészhez ... ki gondolta vóna, hogy maga ilyen nagy dolgot csinál ebből...

Nehéz István (örömmel) : Hüjnye, a mindenit, te Margit! Hát nem szégyeled, hogy így a bíróság elé cipeltél?

Gulyás Margit: Te meg mit hiszed el egy ilyen buta tyúknak a hazugságait, mint én vagyok?

Nehéz István: Nagyságos bíró úr, a pert ezennel visszaszívjuk.

Bíró: Visszavonják?

Gulyás Margit: Igenis, nagyságos bíró úr, visszavonjuk.

Bíró: Az ügyet a felek kívánságára megszüntetem.

Ügyvédek: Bíró úr és mi lesz a mi költségeinkkel?

Gulyás Margit: A költségeket mind a két fél vállalja, hogy a saját ügyvédjével szemben letagadja.

Nehéz István (boldogan): Na megállj, az anyád... de elverlek ezért otthon . . . nem sül le a bőr arról a ragyogó pofádról . . . így kompromittálni a bíróság előtt a Dagály körutat... te senkiházi. . . te közönséges ... te fiastyúk . . . te nimand . . .

Gulyás Margit (boldogan mosolyogva): Velem te ne beszélj németül!

(Függöny)

A Wihartoknak kellett a regény. A németek mindig, mint a roman-tika őshazájára tekintettek Magyarországra. Ahogy az öccsnek Wihart Józsefnek és orosz második feleségének, Telegin Annának, - akit a hadifogságban ismert meg - is kijárt már korábban a Két fogoly című Zilahy regény, úgy Feri bácsinak is a Fiastyúk című kabarétréfa. Józsi bácsiék sztorija előbb volt a valóságban is regényes, mint az író Zilahy Lajosnál, tehát az író róluk mintázta hőseit. Feri bácsiéknál az írás adta viszont az apropót kibontakozó szerelmükhöz. Egy másik gyurgyókai Zilahy, Zilahy vagy Zilahi István, zalaegerszegi rendőrkapitány volt, - aki Mindszentyt a kommün idején letartóztatta őrző-védő jelleggel. Nem mellesleg Wihart Ferenc sógora is volt, az unokatestvér Röszler János unokatestvérének - máriabesnyői Lachnit János Keleti pu. állomásfőnök és Röszler Teréz lányának -, Ilonkának a férje 1913-tól. Úgy kellett Feri bácsinak tehát szintén az irodalom, ahogy testvéröcsének Józsi bácsinak, azaz a Fiastyúk című Lőrincz-bohózat, amit átírtak Margittal az életben saját szájuk íze szerint! De kétségkívül a kabaréjelenet apropót adott Gulyás Margit úrhölgynek, aki így jó híre érdekében az építőmester pártfogását kérhette. Lőrincz nagyváradi születésű volt, ahol Wihart építési ellenőrként dolgozott, a Szentlélek kiáradása plébániatemplom építésénél (mindketten harmadrendű alkotók, nyugodtan mondhatom). Wihart Ferenc - kicsinyeinek - a Daróci úton a Brüll-házzal szemben épített nagyszülői hajlékot, amely később már ’45 után saját lakásukká avanzsált. A Daróci úti Brüllék rokonok voltak a nagyváradi Dióssyné Brüll Adéllal is, Ady szerelmével.

Gulyás Margit második, a felnőttkort is megélt fiúgyermekét György névre kereszteltette, aki nevét a Buda-Országúton 1882-ben keresztelt nevelőnagypapa Wagner György után kapta, hátha így szerencsésebb lesz, mint a két hónapos korában meghalt Ferike, kinek apai családját az anya nemigen ismerhette. A www.familysearch.org-on a Buda-Országúti Ferences Plébánia Anyakönyvében azonban találtam egy Wihart pontosabban Wehárdt bejegyzést 1781-ből. Az anyakönyvi bejegyzés szerint Wehárdt Josephust 1781. március 29-én keresztelték Joannes Georgius Wehárdt fossor (kapás - a szőlőben) és Marianna Vmesspok gyermekeként. Gulyás Margit erre intuitív módon vagy „inkább egy kis szerencsével ráérezhetett”, azaz Wihart Ferenc nagyságos urat saját eredetéhez visszavezette, illetve egyúttal saját apai családja buda-országúti gyökereihez, hátha így ő is méltóvá válik arra, hogy az építőmester oldalbordájává, asszonyává tegye. Mint írtam a Magyarországra bejött első Wihart – Weichard Joseph - másképpen Joannes Georgius Weigerdt - vinicola (szőlősgazda) is lehetett a pozsonyi Szent Márton Székesegyház anyakönyvi bejegyzése szerint, és ez nem is olyan távoli, fantáziabéli dolog. Mert egyébként nyomára nem akadtam. Gyanús, felettébb gyanús! Igaz az is, hogy az egyik Pozsonyban, a másik Budán szőlészkedett.

Érdekes, hogy Wihart Ferenc - aki a családja nemességével tisztában volt, tudta, hogy bécsi nemes testőrtiszt volt az egyik felmenője – talán azt már nem, hogy pontosan a magyar vagy a német testőrségnél-e – törvénytelen mátkaságával elindult azon az úton, amely őseihez, családja hősi múltjához vezette, főleg lánya Antónia kezét megfogva haladt az úton, amelyen a gyermek is később tovább vezette. Kedvese édesanyja Jircsák Mária Bereg vármegye miszticei születésű volt, abból a vármegyéből származott tehát, ahol az építész ükapja „Weichard Joseph” a távoli Bécsből a Schönborn grófok Bereg vármegyei munkácsi és szentmiklósi uradalmait igazgatta.

Wihartnak, aki az egyik oldalról szükséglakásokat épített, a másik oldalról egy kastély felújításához is köze volt, „igaz csak szőrmentén, nehogy az aranygyűrű leessen a kezéről.” A bicskei Batthyány-kastélyt – amelyet utoljára gróf Batthyány Gyula festőművész és grafikus birtokolt a családból – „újra” -, mert feleségétől gróf Károlyi Zsuzsannától (Gróf Károlyi Mihálynak, az őszirózsás miniszterelnöknek a féltestvérétől) kapta meg, bár a kastélyt eredetileg is a gróf Batthyányak építették a XVIII. században és uralták a XIX. század hatvanas évekéig folyamatosan. A kastélyt 1928-ban a 600.000 pengőért megvette a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium, s az 1929. április 17-én megkötött szerződés szerint ingyenes használatra átadta a székesfővárosnak. A székesfőváros kötelezte magát, hogy a bicskei ingatlanon anya- és csecsemővédelmi intézetet és átmeneti leányotthont létesít. Az intézetet - "hálából a hathatós közbenjárásért" — Horthy Miklósnéról nevezték el.

Az építész lánya, Wihart Antónia egy időben '45 után - a Hidegkúti út 107. sz. alatti átmeneti gyermekotthonban nevelkedett, amely a háború előtt szintén ő főméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklósné nevét viselte. Hildegard nővértől egy Szent Tamásról szóló szentképet kapott ajándékba, mikor kilépett az intézmény védőszárnyai alól. (Nehéz perceidben mondd Szt. Tamással: ”Én Uram és én Istenem!”Az intézetben töltött napok emlékére szeretettel jegyzé a kócos kis Anitának Bp 1947. április 30. Hildegard nővér.”) A Wihart családban nemcsak Anyám Antónia és György testvére, de dédapja és egyik unokabátyja is balágról indult – kócos, mint törvényen kívüli, törvénytelen – ha tűhegyre vesszük!

A meglehetősen rossz állapotban lévő kastélyt a főváros - a vételárnál nagyobb összegért-teljesen felújította, korszerűsítette és megfelelő átalakításokkal gyermekotthon céljára alkalmassá tette. Ennek érdekében jelentős alaprajzi változtatásokat hajtottak végre, a dísztermet egy emelet magasságban megosztották, ezzel a második emeleten a gyermekek részére kialakítható helyiségeknek nyertek teret. Wihart az ilyen műemléket és a Batthyány múltat lényegesen érintő építési ügybe nem avatkozott és ezt tudták is róla, valószínűleg manifesztálta is, de Budapest székesfőváros tanácsa neki ítélte kedvező ajánlata alapján a bicskei kastély átalakításával kapcsolatos betonjárdamunkákat 3.960; Pengő vállalati összeggel. (Szó szerint „Budapest székesfőváros tanácsa a megtartott árlejtések alapján következő munkákat ítélte oda:” - Munkadó 1929. október 16.)

Hogy miért még Wihart nyert? Nos – nem expressis verbis, de igen, Wihart ükapja, „Joseph von Weichard”, a Magyarországra érkezett első Wihard volt, akinek 18 éves szűz lányát Barbarát (Borbála) 1798. január 9-én feleségül vette a 32 éves Andreas Weil, Praefectus Dominalis – azaz uradalmi ispán Potzneusidlben, azaz a mai Burgenlandi Lajtafaluban. Lajtafalu akkor a a Benderek birtoka volt, kik címerének 4. mezőjében egy ezüst egyszarvú van, mintahogy a lándséri Oláhoknak is ez a címerállata, a XIX. század közepétől viszont a gróf Batthyányak birtoka, ma kastélyuk osztrák-román kultúrintézet (1987 óta).

Az apa Wihart Ferenc Szeráf lánya Wihart Emilia pedig Schramek Emilhez ment feleségül, kinek apja a 48-as Schramek Ambrus, a dákai Batthyány-birtokon volt kasznár, jobban mondva gróf Batthyány Lajos vértanúhalált halt első magyar felelős miniszterelnök özvegyének gróf Zichy Antóniának volt a kasznárja. Kicsi a világ és a történelem „az urak” erőssége…

Vajon dr. Kiss Erik Richárd testvérem, Antónia elsőszülött gyermeke, miért olyan könyörtelenül – tréfát, kikacagást nem ismerve, fáradhatatlanul rakta újra a járdát a Kökörcsin u. 27. előtt majd már a 2000-es években betonoztatta?

Mindazonáltal hangsúlyozni szeretném Wihart Ferenc szerette gyermekeit, lányát Antóniát és fiát Györgyöt, bár vele nehezebben értett szót, vagy inkább szavak nélkül is értette, ahogy az „anyja fiával” szokás, de társadalmi státuszára is tekintettel kellett lennie, hátteréről, Morbitzer Antóniáékról sem feledkezhetett meg. Ki családi szeplőjét, hogy nagyapja a 48-as hentesmester, és nagybátyja elsőszülött fia is házasságon kívül született, mindezt csak egyszerűségnek, természetességnek betudva… Columbus utcai házuk – miután el kellett adniuk és a II. világháború is véget ért, egy baloldali nőszervezet székháza lett.

Wihart Ferenc kedves neje Morbitzer Antónia második mamája, pótmamája volt a férje szerelemgyermekeinek, a kicsi Antóniának és Györgynek. Igyekezett útjaikat egyengetni, 1942. szeptember 27-én egy kis apróhirdetés jelent meg például a Friss Újságban, miszerint középkorú keresztény gyermektelen házaspár kisebb viceséget (viceházmesterséget, azaz segédházmesteri állást) keres. Daróci Tavaszmező u. 7. Reszelővágóműhely”. Nos a Morbitzer család patinás a Steinschreiberhez címzett vendéglője a Józsefvárosban a Frühlingsfeld Gasse 7. alatt (Tavaszmező u. 7.) működött, 1942-ben már viszont nem, addigra már több évtizede végleg becsukta a kapuit. Az ajánlatokat az ottani Reszelővágóműhelyben kellett leadni. A Wihartok, Wihart József 48-as hentesmester nagyapa, de az építész ükapja is, amolyan házmesterféle volt Pesten a Lipót utca 3-ban, és Pozsonyban is, a Vármegyeházán. Anyám öccsével akkoriban a nagyszülőknél a Daróci út 74 Kökörcsin u. 27. sarokházban lakott. Nos egy házmesterség nem jött volna rosszul a Mamának, aki akkor az EMKE ruhatárosa volt vagy körülbelül akkortájt vagy inkább ezután. Anyám is ugyanígy elmehetett volna házmesternek a háború után, vagy kozmetikusnak, manikűr-pedikűrösnek is... Nos így gondoskodtak róla Anti néniék, férje törvényes családja a Morbitzerek, becsülettel, hogy a saját maga lábára álljon mielőbb. De inkább házmesterlány lehetett volna, szűkős kenyér, de becsületes és figyelemreméltó. Már főleg annak, aki fel akar figyelni egy házmesterlányra is... Végül Kissék, Anyám negyedik Anyósáék lettek házmesterek a Józsefvárosban. Igaz, mamám sokáig pedikűrös vagy fodrász szeretett volna lenni, vagy egy újságárus standot akart, ám végül mégis az újságírás mellett döntött. Végül is itt a Friss Újságnál - ahol ez az apró is megjelent (1942.09.27.) - dolgozott fiatal tinédzserként a háború után, A doayen öreg zsidó szerkesztő leküldte mindig krémesért, mikor éppen a szerkesztőségben volt. - Igazi apja lánya gondolta, már lánykorában szorgalmasan dolgozik. Vitte a verseit és sikerült meg is jelentetnie őket, amivel Anyját is sikerült eltartania. Szóval nem esett messze az alma a fájától vagy igen? A Wihart család az ükapától kezdve mindig igyekezett nyomot hagyni maga után, újságokban, közjegyzőknél, az építőmester munkáját is mindig nagy sajtónyilvánosság övezte, de a papa még olvasói levélíróként is tevékeny volt, lásd egyik zuglói helytörténeti érdekességű levelét e családtörténet utolsó előtti fejezetében. (Nem véletlenül lett Wihart-Kiss Tamásnak – e sorok írójának is - helytörténész, családtörténész svádája ráerősítve ezzel az anyai rokonságra is!)

Wihart Ferenc 1949. december 10-én Budapest Főváros XI. árvaszéke előtt teljes hatállyal atyailag elismerte kiskorú Antónia és György gyermekeit. Fia Wihardt György néven a SOTE Radiológiai Klinikájának gazdasági vezetője volt 1981-ben bekövetkezett haláláig. Újságíró, közgazdász lánya csak az 1980-as évek végén – (az anyakönyvi bejegyzés időpontja 1988. február 4.) kezdte viselni „Wihart” leánykori nevét.

Wihart Ferenc Gulyás Margittal folytatott szerelmi kapcsolata által is bekerült „A szentek életébe”. Édesapja – mint már tudjuk - 1889. január 18-án hunyt el, akárcsak Árpádházi Szent Margit 619 évvel korábban, 1270. január 18-án, kedvese meg éppen Margit lett, akitől a gyermekei is születtek. 1943-tól január 18-dika Árpádházi Szent Margit liturgikus ünnepe a római katolikus naptárban (korábban Szent Piroska napjaként ismert). Lánya Antónia második, Richárd fia december 27-én született, Szent János napján – avagy a boráldás ünnepén, harmadik fia, Tamás meg éppen február 7-én született Wessexi vagy Zarándok Szent Richárd ünnepnapján. Antónia anyósa szintén Margit, Mika Margit. Wihart Ferenc építette a Lehel téri Árpádházi Szent Margit templomot is. (Anton Wihard von Moden testőrtiszt ős édesapja egyébként liebaui borkereskedő volt.)

Az építész lánya középiskolai éveit a Székesfővárosi Községi Árpádházi Szent Margit Kereskedelmi Leányiskolában töltötte, érettségit utódában a II. Kerületi Jurányi Utcai Közgazdasági Leánygimnáziumban tett, Tamás unokája a gimnázium első két évét a Kaffka Margit Gimnáziumban végezte – amely a korábbi és későbbi Isteni Megváltóról nevezett Árpádházi Szent Margit Gimnázium, Anita és Richárd unokái a Budai József Attila Gimnáziumba jártak, amely a korábbi és későbbi Ciszterci Szent Imre Gimnázium.

A Jurányi utcai épületben akkortájt egy másik lány középiskola is működött a Budapesti IV. ker. községi Gizella leánygimnázium is, amelynek jogelődjét 1884-ben a belvárosi Lipót utcában hozták létre, Lipót utcai polgári leányiskola néven, 1895-ben ez lett az ország első leánygimnáziuma. Az építész nagyapjának a belvárosi Lipót utcában hentesüzlete is volt, továbbá házmesterként is tevékenykedett az egyik házban.

Wihart Antónia a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen végzett, ahol csoporttársa és barátnője volt Bernolák Andrea (férjezett nevén Deák Andrea), aki később az Állami Biztosító vezérigazgatója lett. Ez azért érdekes, mert Wihart Ferenc dédanyja nemecskei Nemecskay Krisztina, kinek rokona Nemecskay István (1792-1884) nagyszombati prépost, aki a szlovák irodalmi nyelv megteremtőinek - Anton Bernolákot követő - második generációjába tartozott. E baráti kapcsolat igazolhatja Wihart-Kiss Tamás unoka ama felfedezését, amivel az építész nagyapa apai nagyapjának, Wihart József hentesmesternek a származására fényt derített, a történelem homályából a 2010-es évek első felében. A nagyapáról kiderült, hogy házasságon kívül született – bár apját is bejegyezték - Nemecskay Krisztina anyától és a pozsonyi Szent Márton Székesegyház születési anyakönyvében tévesen Verndl Józsefként szerepel 1826. szeptember 19-én. A keresztapja Joseph Kautz adolycus, tehát egy kisfiú és a mamája Theresia Kautz szül Gindl, akik még egy előző napi keresztelő ügyében (Theresia Gindl-é, apja Michael Gindl kocsis) jelentek meg a plébániai hivatalban. Az építész apa a távolból szorosan nyomon követte lánya boldogulását, különösen, hogy Wihart gyökereihez, dédapjáékhoz – aki neki nagyapja volt – hű maradjon. Később Antóniának, már a hatvanas években (1962. április-májusában) a pozsonyi magyar sajtóban (A Hét, Új Szó) is jelentek meg izlandi útleírásai, mert, mint tudjuk dédapja pozsonyi születésű volt. Wihart Ferenc nagyapja Budapest IX. kerületi halotti anyakönyvében végül csak az apa, akit nem sokat látott és nem is túlságosan jól ismert – Wihard József – szerepel, édesanyja nem, egyrészt mert mindezek ellenére apjához mindvégig, vagy inkább, egyre jobban hű maradt élete végéig, másrészt a nagyapának erős személyiségű édesanyja volt Nemecskay Krisztina személyében, akitől hosszú gyermekséget örökölt, de akinek erős hatásából utóbb – az anyja szándéka szerint is – mindjobban kivált.

Az építész a II. világháborút követően újra építészmérnöki praxist indított - ezúttal nem az anyagi kártérítés miatt eladott Herminamező Columbus u. 33. sz. alatti házában, amely korában munkahelyének, tervezőirodájának is helyet adott, hanem a ferencvárosi Angyal u. 32-ben. Több állami építőipari cégnél is dolgozott, részt vett az inotai hőerőmű építési munkálataiban is. A LAKÓTERV-től ment nyugdíjba. Wihart építőmester 1960. július 8-án agyvérzés következtében hunyt el, felesége 4 évvel később követte a sírba hosszan tartó súlyos betegség következtében. Utolsó – budapesti – lakhelye a ferencvárosi Ráday u. 34-ben volt. Wihart Ferenc és Wihart Ferencné sírja a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben található, a sírhely száma 17/XI-1-21.

Közéleti tevékenysége

Az 1929-as egyleti igazgató-választmányi jelentés szerint 1928. év végén a Nemzeti Torna Egylet tagja.

Wihart Ferenc 1925. január 21-től a Budapesti Mérnöki Kamara tagja lett, miután a szakmai szervezet tevékenységét olyan értékűnek találta, hogy építészmérnökként elismerte. A Magyar Építőmesterek Egyesületének főtitkára volt az 1920-as években – Alpár Ignác személyes munkatársaként, valamint az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság tagjaként is tevékenykedett. Szintén még a húszas években az Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH) műszaki tanácsosa is volt. 1931-ben a Magyar Műszaki Szövetség egyik alelnökévé is választották.

Rokonszenvezett a homeopátiával, 1921-ben az Erzsébet Hasonszenvi Kórház épületére kiírt versenytárgyaláson jóváhagyták építési terveit. Rendszeresen részt vett társas vadászatokon, tagja volt a Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesületének is. Buza Péter Herminamező - Fejezetek egy városrész történetéből (Bp 1992) című munkájában megemlíti, hogy Wihart építőmester a Herminamezői Szentlélek-templom historia domusa szerint melegedőt épített a városrész Columbus utcai sport- illetve jégpályája mellé saját költségén 1928-ban.

Wihart Ferencnek volt egy sajtórágalmazási pere is, mert egy 1929-ben megjelent cikkében a szintén zuglói Pál L. Leó építészről olyan állításokat közölt, amelyeket a bíróság előtt nagyobb részben nem sikerült bizonyítania. Sajtórágalmazás vétsége miatt az ítélőtábla Gadó Tanácsa is jogerősen 100 pengő pénzbüntetésre ítélte 1930. december 3-án. Az Esti Kurír 1930. december 4-ei számában is nyomon követhetjük a főtárgyalás menetét. Wihart - 1929. március 16-án az Uj Budapest hetilapban - „A zuglói oroszlán igazi arca” címmel cikket jelentetett meg, amelyben Pál L. Leó építészről egyebek között azt írta, hogy a vörösuralom alatt, mint népbiztos-megbízott a MÉMOSZ (Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetsége) oszlopos tagja volt, és nagy károkat okozott a magyar építőiparnak, és a vörös díszítésű Budapest architektonikus kiképzésében bőségesen része volt. A sajtóközleményért Pál L. Leó büntetőpert indított, amelynek főtárgyalásán a büntetőtörvényszék közérdekből elrendelte a bizonyítást, hogy azok, akik a tanácsköztársaság idején a szélsőséges irányzathoz csatlakoztak, ne vehessenek reszt a magyar közéletben. A bizonyítási eljárás során merültek fel ugyan olyan adatok, amelyek arról szóltak, hogy Pál L. Leó elméletileg magasztalta a kommunista termelés előnyeit, továbbá hogy a MÉMOSZ az építészt 1920. november 12-én „ a proletárdiktatúrában való aktív részessége miatt tagjainak sorából egyszers mindenkorra kizárta; - a törvényszék mégis, az egyéb, nagy számmal felmerült kedvező adatok alapján tényként állapította meg, hogy a cikk állitásai tekintetében a valóság bizonyítása nagyobb részben nem járt sikerrel.

Wihart építőmester, mint vállalkozó

Wihart Ferenc gyorsan és pontosan dolgozott, határidőre, jól keresett is, mégis fizetési nehézségei támadtak. A kor viszonyai között is, ez a tény azt jelentette, hogy nehéz volt a vállalkozói lét, ha valaki korrektül mégis a munka gyümölcseit látva akarta megvetni lábait a versenyben. Wihart Ferenc építési vállalkozóként gyakran pénzszűkében volt. Ez köszönhető volt annak, hogy bár gyakran nagy volumenű közszállításokban vett részt, de nagy létszámú munkássereggel is dolgozott és az átlagnál jobban is fizette építőmunkásait. Egy esetben expressis verbis éppen ennek a keresztényszociális szempontnak köszönhetően kapta vállalatba a közszállítást. A polgármesteri XIII. (magasépítési) ügyosztály szakbizottságának ülésén 1935. évi szeptember 20.-án .az Új Szent János Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Pavilonjának föld-, kőműves-, vasbeton- és elhelyezőmunkáinak vállalatba adásánál konkrétan ez az érv esett döntően latba a munka odaítélésekor. (Fővárosi Közlöny 1935. október 25-ei számában közölt jegyzőkönyv szerint az ülésen Petrovácz Gyula hozzá tette, hogy a Németvölgyi temető – ahol Wihart apja is nyugodott - kerítésfala bedől, rendbe kellene hozni) Előtte viszont a keresztényszociális gondolatnak megfelelően arról beszélt, hogy mint a főváros pénzügyi őre, fokozottan vigyáz a kiadásokra, de képes a takarékosság elvét egy magasabb szempontnak alárendelni. Nem lehet a legolcsóbb ajánlattevőt megbízni, ha az a munka rovására menne.

1933-ban például már csődközeli állapotba jutott. A Pesti Napló 1933, január 26-ai száma arról számolt be, hogy Wihart építőmester ellen csődeljárást kezdeményeztek, ugyanis fizetésképtelenséget jelentett be alig 77 ezer pengőre rúgó tartozása miatt. Az építőszakma viszonyait szomorúan jellemezte ez a fizetésképtelenség – tette hozzá a cikk írója. Bár az építésznek nyolc fővárosi építkezésen negyedmillió pengő volt a bruttó keresete, a forgó tőke hiánya miatt nem tudott eleget tenni aránylag csekély kötelezettségeinek. Az újságíró szerint Wihart keresetét főleg saját villaépítkezésébe fektette be. A cikkíró külön kiemelte azt is, hogy az építőmester közeli rokona Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő, fővárosi bizottsági tagnak, és így rendkívül sok építkezést bonyolított le az utóbbi években, így ő építette az állatkerti lakóházat, továbbá az Orsolyarend Stefánia úti zárdáját, a Jászberényi úti fővárosi szükséglakásokat, közreműködött a Róna utcai fővárosi bérház, továbbá a Lenke úti fővárosi iskola építkezésében js. Wihart volt az építési vállalkozója á Thököly úti diákotthonnak a miskolci utcai fővárosi iskolának, a Bihari úti szükséglakásoknak, ő végezte a vágóhíd nagyszabású javítási munkáit is. Ezenkívül az állam részére is, jelentős építkezéséket végzett, s legutóbb ő építette fel a Lehel téri Szent Margit-templomot. Mindezek az építkezések rentábilisaknak bizonyultak. A szakértő 77 százalékot meghaladó fedezetet mutatott ki a hitelezők kérésére, de elrendelték a szavazást, hogy az eljárás csődönkívüli kényszeregyezséggel, illetve az adós 58 százalékos egyességi kvótájával záródjon. Végül 1933. március 4-én a budapesti királyi törvényszék Ke 49740/12 4932. sz. végzésével jóváhagyta az adós és a hitelezők között az Országos Hitelvédő Egylet közreműködésével 1933. évi január hó 23-án létrejött magánegyességet az adós 50 százalékos ajánlata mellett.

Wihart Ferenc ugyan nem „a piszkos anyagiakra” helyezte a hangsúlyt, lánya, fia nevelésénél is nagyon visszafogott volt anyagiak dolgában, de hiába a nagy volumenű építkezési munkák, mégis anyagi szűkében volt állandóan. Minden építkezés után össze kellett raknia a kezét: ez marad nekem, csak ennyivel kell beérnem? Pedig sok munkája volt, sokat keresett. Mondjuk munkásait is jobban fizette a megszokottnál. Általában örökös lemaradásban volt magától, mindig tartozott, állandóan engedményezte a nagy építési vállalatok után járó tiszteletdíját valamelyik bank részére – erről több, mint egy tucat közjegyzői okirat tanúskodik a Budapest Főváros Levéltárában. Az egyik engedményező okirat szerint (HU BFL – VII. 199.a. – 1936 -0275), amelyet dr. Szemerjay-Petrán Tibor budapesti közjegyző hitelesített: a Herminamezői Szentlélek Plébániatemplom építési munkálataiért 1936. szeptember 7-én kapott egyszázhúszezer pengő még be sem jött, de már csúszott is át a bank – A Magyar Általános Takarékpénztár terézvárosi fiókjának „kezébe”! Állítólag – még korábban - a herminamezői villaépítkezése emésztette fel a befolyó jövedelmet, de aztán azt el is kellett adni, miután csődbe jutott, fegyházbüntetésre ítélték. Anyám is rendszeresen adós volt gyermekkorunkban, ebben is hasonlított apjára. Mondjuk ő kényeztetett is játékokkal, igaz már nem annyira zsenge gyermekkoromban, hanem inkább később, mikor már jobban keresett, de az más világ volt, a szocializmus, avagy a cucclizmus vagy cumializmus időszaka, hiánycikk volt a Lego és a Matchbox. Állandóan jártunk a zaciba, de emlékszem, mégis inkább a megélhetésre, az élelmiszerre kellett a pénz akkoriban. Wihart nagyapám utolsó lakhelyén - a Ráday u. 34-ben is volt egy BÁV zálogbolt (mi nem oda jártunk) még a 2020-as évek elején is, nem tudom meg van-e még, érdekes fintora a történelemnek!

A folytonos pénzavar végül bűntetőügybe torkollott. A Minisztertanács 1940. december 20-án Wihart Ferenc építőmestert véglegesen kizárta minden közszállításból a budapesti Teve utcai tűzőrségi laktanya építésekor elkövetett szabálytalan számfejtés miatt. Wihart építőmestert ugyanis a bíróság 15 rendbeli hivatali visszaélés vétsége és közokirathamisítás miatt emelt vádban felbujtóként bűnösnek találta. Wihart elnyerte a Teve utcai tűzőrségi laktanya kőműves munkáira a közszállítást 158 893 pengős ajánlata alapján, járandóságát azonban teljes egészében a Magyar-Cseh Iparbank Rt-re engedményezte. Az engedményezés (a letiltások) ellenére a vállalkozó Budapest Székesfőváros számvevőségi tisztviselőjével, Csohay Árpáddal összejátszva, annak szabálytalan számfejtése folytán 15 részletfizetés alkalmával összesen 60 077 pengőt vett fel szabálytalanul, és így magának jogtalan vagyoni hasznot szerzett. A vádirat szerint Wihart felbujtást követett el, a per főtárgyalásán azonban azzal védekezett, hogy ő ugyan szólt Csohaynak, hogy a letiltásokat ne vegye figyelembe, de azért ellenszolgáltatásul semmit sem adott. A bűntetőtörvényszék Kovács Miklós tanácsa 1942. február 6-án Wihartot bűnősnek találta és háromévi fegyházra ítélte. Wihart büntetését nem töltötte le maradéktalanul, büntetésének egy részét elengedték.

A Budapesti Közlöny 1943. február 27-ei számában megjelent kis hír szerint a Budapesti Mérnöki Kamara választmánya Wihart Ferenc építészmérnököt a budapesti kir. büntetőtörvényszék B. IV. 241/1941.—14. számú nem jogerős ítélete miatt a Mérnöki Rendtartás 8. §-a alapján a mérnöki gyakorlat folytatásától további intézkedésig felfüggesztette.

Az 1943 október 12-ei szám később már arról számolt be, hogy önkéntes lemondása alapján a Kamara tagjai sorából törölték Wihart Ferenc építészmérnököt, 1943. július 30-ai hatállyal.

A közszállításból történő végleges kizárás és a mérnöki gyakorlat folytatásától történő felfüggesztés között Wihart próbált azért a felszínen maradni. Idősebb mentora az alkotópáros tervező tagja Petrovácz Gyula nélkül – a kivitelezési munkáról viszont kényszerűen lemondva - például - a Bosnyák téri Páduai Szent Antal Római Katolikus Plébániatemplom terveinek elkészítésére is vállalkozott a Főváros, mint kegyúr által kiírt nyilvános tervpályázaton, melyen csak római katolikus építészek vehettek részt. (Esti Kurír 1941.03.01.) A pályázatot nem ő nyerte, nyilván benne volt a minisztertanácsi döntés is, illetve, hogy Petrováczra a munka odaítélésénél már nem számíthatott, illetve ő maga korábban inkább a kivitelezésben szerzett nagy jártasságot.

A Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap beszámol arról (1940. nov. 25.), hogy 1940. november 24-án avatta fel vitéz gróf székiTeleki Mihály földművelésügyi miniszter a Szabolcs megyei Kemecse tavaszi belvizektől sújtott árvízkárosultjainak és ínségeseinek épített 28 házát, amelyeket Wihart Ferenc építési mérnök tervezett, aki az új házak építkezésének kivitelezésében dr. Tahy Iván vármegyei szociális előadóval olyan fáradhatatlan odaadással működött közre.

138 gyermek fogja érezni az egészséges lakás áldásait, mely vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának köszönhető, aki átérezte a nyomorba jutottak nagy fájdalmát és keserűségét és az ország miden rendű és rangú lakosához fordult azzal a felhívással, hogy az árvíz sújtotta család megsegítésére adakozzanak – írta az újság. A földművelésügyi miniszter és kísérete további 11 valamint 16 elkészült házat tekintett meg Apagyon és Napkoron, amelyeket a későbbiekben adnak még át. Nagyapám tehát már akkor magyar falut tervezett búboskemencés házakkal, amikor még nem volt az anti Kádári kocka, illetve Orbán Viktor sem, aki a tiszai árvíz sújtotta régióban terveztetett új magyar stílusos falut az 1990-es évek végén. Nagyapámat Wihart Ferencet, akit közel 1 hónap múlva 1940. december 20-án, zárt ki a MInisztertanács véglegesen minden közszállításból a Teve utcai Tűzőrség építésénél elkövetett szabálytalan számfejtés miatt - ebben az országos kormányzói nagy projektben való lelkes közreműködése sem menthette meg a végleges kizárásból, pedig mint a cikkből kiderült Szabolcsban az építészek és kivitelezők köztük Wihart Ferenc nagyapám Tahy Iván szociális előadóval az élükön a legádázabban jelentkező szállítási és más akadályok ellenére is már mintegy 71 árvízkárosult család részére otthonul szolgáló 71 új házat, 68 szociális akciós házat építettek fel és további 288 házát teremtettek újjá ott, ahol belvizek vagy más csapások megrongálták és lakatlanná tették a magyar otthonokat.

A Nyírvidék- Szabolcsi Hírlap 1941. március 26-ai száma közli a nyíregyházi északi temető ravatalozójára kiírt pályázat eredményét is. A pályázat leírása végén említik, hogy Wihart Ferenc is indult a pályázaton, rögtön utána Gulyás László építész nevét említik. Miért furcsa ez a két név csak így közvetlenül egymás után? (Nota bene a nagyapai eredmény margójára: az építész ekkor már Teve utcai botránya után volt és nem is hazai vizeken evezett, azaz Budapesten.) Nos egy másik Gulyás László, a gépész, kedvesének apja, gyermekei anyjának apja volt, tehát fia, lánya, anyai nagyapja volt, aki valószínűleg nem rokon a szintén pályázó Gulyással. Hacsak nem a hajdúhadházi Szentékkel egy telken osztozkodó nemes Gulyás família tagjáról van szó, akik még egyéni nemessé levésük előtt Békésre tántorodtak el Hadházról, és szintén reformátusok voltak. Wihart nagyapám messze a temetői csendbe követte gyermekei Bocskais hajdúnemes őseit! Már az 1900-es évek első évtizedében a Teleky tér 4. sz. alatt lakott a Józsefvárosban, ahol a Rákóczi Kávéház is volt!

Budapesten többek között ő építette mint kivitelező a Lehel-téri Árpádházi Boldog később Szent Margit és a Herminamező-Kassai-téri Szentlélek templomokat, valamint a Kispesti Jézus Szent Szíve templomot is, az Orsolya-rend zárda- és iskolaépületét, ezeken kívül sok egyéb állami és fővárosi iskolát és középületet. Lakás és, iroda: XIV., Columbus-u.-33. Tel.:496-908.

Az építési vállalkozását a budapesti királyi törvényszék, mint cégbíróság jegyezte be a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe 1931. december 10-én „Wihart Ferenc építőmester” néven. Ebben a cégbejegyzési eljárásban lett okiratilag is igazolva, hogy neve helyesen Wihart és nem Wihardt (Budapest Főváros Levéltára Raktári jelzet: HU BFL – VII.2.e – 33211 - 1931).

Építészi munkássága

A Bihari úti szükséglakások

Stílusosan - nagy vihart kavart -, nagyon felkapott építkezését Wihartnak a korabeli sajtóban csak a Bihari úti szükséglakások ügyeként emlegették. 122 szükséglakást épített amerikaias gyorsasággal, azonban a közszállítás több szempontból is vitatott volt. Baleset is történt ekkor személyi sérüléssel.

Wihart építőmesternek több széles körben ismert építkezési balesete volt, amelyet a sajtó is szárnyára kapott, bár valójában csak két építőmunkása sérült meg. A Fővárosi Hírlap 1932 március 2-ai száma adta hírül, hogy a Budapest-Kőbányai Bihari úti valamint Ceglédi úti szűkséglakások megépítését minden versenytárgyalás mellőzésével adta ki a magasépítési ügyosztály, azzal az indokolással, hogy az építkezések sürgős befejezést igényelnek. Wossala Sándor tanácsnok klasszikus rövidséggel „gyorsütemű építkezésnek” minősítette a munkálatok menetét és ezzel próbálta alátámasztani azt az eljárást, hogy az építkezési munkálatokat minden pályázat mellőzésével a Márkus Lajos vasszerkezeti üzemnek és Wihart Ferenc építőmesternek juttatta, amikor a közmunkákra áhítozó iparosok és vállalkozók százai hiába várakoztak a legkisebb munkalehetőség után. A mindennapi késedelemért 3300 pengő pönálé illette a fővárost. A „gyorsütemű építkezés“ tehát megindult, de a gyorsított tempó miatt az egyik helyiség állványozott mennyezete beszakadt a Ceglédi-úton 1932. február 23-án, kedden reggel 8 óra tájban. A leomló tégla és vakolat Sallay Tivadar 27 éves segédmunkást és Teleki Mihály 27 éves kőművest súlyosan megsebesítette. A mentők mindkettőjüket agyrázkódással szállították az Uzsoki utcai kórházba.

Az újságíró rögtön hozzátette, hogy hasonló szerencsétlenség már történt 1931 júliusában, amikor a Fővárosi Alkalmazottak Társasház Szövetkezetének négy bérpalotából álló építkezésénél, a Lenke-út sarkán létesített ötemeletes bérház állványzata összeomlott.

A felelős építész Wihart Ferenc akkor a vihart okolta a szerencsétlenségért, a, szakemberek azonban megállapították, hogy az állványozást szabálytalanul végezték, ugyanis az állványokat tartó gerendákat nem építették be a falakba – így az újságíró. Áldott véletlen, hogy az állítólagos szélvihar a kora reggeli órákban indult romboló útjára, mert akkor a munkások még nem voltak az állványokon és így a tömegszerencsétlenség nem következett be.

Azt a házat is Wihart Ferenc építette, akiről még tudni kell – teszi hozzá a cikk írója, hogy a kőművesmesterek iparostanonc-iskolájában az állványkészítési tanszak tanára.

A Bihari úti szükséglakásokat, amerikai mintára, acélszerkezetes vázzal, avagy blockrendszerben építették, mely építkezési forma a legolcsóbb és szakemberek számítása szerint légköbméterenként 18 pengővel annyira túl van dotálva, hogy emellett a vállalkozó tisztességes polgári hasznot könyvelhet el. Eszel szemben a versenytárgyalástól mentesített Márkus—Wihart páros légköbméterenként 24 pengővel kapta a megbízást, a túlfizetés tehát mintegy 70.000 pengőre rúgott, ami a 380.000 pengős vállalkozási főösszeg mellett példátlanul horribilis károsodást jelent a főváros részére. A gyorsütemű munkakiadás és a gyorsütemű építkezés tehát a főváros érdekeit is megkárosította, ugyanakkor, amikor az egész építkezési szakma arculcsapását eredményezte.

A Budapesti Kőműves és Kőfaragó Ipartestület rendes évi közgyűlésén részletesen foglalkoztak azzal a sérelemmel, amely a kisiparosokat a főváros Bihari-úti szükséglakásainak építése miatt érte.

Az Ipartestület már számos ízben kényszerült arra, hogy a közmunkák igazságos megosztását kérje. A kőművesmesterek példátlan ínségben élnek, — tűrnek és szenvednek, — s ekkor nem az történik, hogy törvényes jogaikat biztosítanák, hanem ellenkezőleg favorizált egyéneket tömnek únos-untalan munkával.

A Független Budapest 1932.március 30-ai száma beszámolt arról, hogy a Bihari úti új szükséglakások építése körül keletkezett zűrzavar teljesen elsimult, mert a vállalkozók az épületeket a kitűzött időben kifogástalan állapotban átadták.

Az új szükséglakásokba már beköltöztek a boldog lakók és az épületek átadásával egyidejűleg a középítési bizottság is ülést tartott, melyet helyszíni szemle előzött meg.

A helyszíni szemlén a középítési bizottság tagjai nagy meglepetéssel látták, milyen munkát végeztek a vállalkozók a rendelkezésükre álló 40 nap alatt. Szinte hihetetlen, hogy ennyi idő alatt sikerült felépíteni és lakható állapotba hozni az épületeket és a bizottság egyhangúlag a legnagyobb elismeréssel adózott úgy a vállalkozóknak, Márkus Lajosnak, aki a vasszerkezetet szállította, mint Wihárt Ferenc építési vállalkozónak, aki az építkezési munkákat végezte. Külön elismeréssel és köszönettel honorálták Wossala tanácsnok érdemeit, akit felelőtlen támadások érték az építkezés gyors kiadása miatt: az eredmény azonban igazolta őt. A Magyarország 1932. március 18-ai számából hozzátehetjük, hogy a nagy hidegre tekintettel az épületek bevakolását még nem végezték el, és mivel a kokszfűtés sárgás foltjai látszanak, nyáron a szobákat újra meszelik, valamint a gázrezsók sincsenek felszerelve a fedezet hiánya miatt.

Az „Ujság” Drágít a főváros - Vihar Wihart nevű vállalkozó körül” című 1932 március 11-ei cikkében az újságíró beszámol a főváros törvényhatósági tanácsülésén elhangzottakról. Petrovácz Gyula, aki egyébként a magasépítési szakbizottság elnöki tisztét töltötte be, és aki - Büchler József felszólaló szerint Wihart Ferenc sógora - azt bizonygatta, hogy az építési munkát a Márkus-féle vasszerkezeti gyár kapta törvényszerűen a polgármestertől. A cég tulajdonosát nem ismeri. A kőművesmunkát végző alvállalkozó: Wihart Ferenc volt, aki neki tényleg „valami távoli rokona”, azonban Wihart a munkát közvetlenül a főmegbízott cégtől kapta, amiről viszont a fővárosnak tudomása sem volt.

A Közgazdasági értesítő 1937. október 30-ai száma beszámolt arról, hogy Wihart egy másik nagyobb volumenű fővárosi szükséglakásépítésben is részt vett szintén Kőbányán, a Hős és Zách utcákban. A Polgármesteri hivatal versenytárgyalás alapján Boghen Györgynek, 207.166.83 pengő, Csengery Árpádnak. 207.166.83 pengő, Wihart Ferencnek. 196.558.38 pengő, valamint Fábián Istvánnak. 196.558.38 pengő értékben adott megbízást.

Wihart építőmester másik balesete – a FANSZ társasházak

Az Új Nemzedék 1931. július 30-ai száma tudósította azt az esetet, amikor a Lenke út (a mai XI. kerületi Bocskai út) és a Horthy Miklós út (a mai XI. kerületi Bartók Béla út) sarkán álló, öt emelet magasra tervezett egyik FANSZ épület – a Lenke Udvar - teljes állványzata összedőlt a reggeli szélviharban, de a mintegy 50 építőmunkás az aznapi rendkívüli - 1 órával későbbi, 7 órai munkakezdés miatt - nem sérült meg, és mivel egyetlen járókelő sem tartózkodott az állványzat alatt, személyi sérülés egyáltalán nem történt, csak anyagi kár származott belőle. Az a „véletlen”, hogy bizonyos technikai okok miatt 1 órával későbbre tűzték ki a munka megkezdését, mentette meg az ötven munkás életét a katasztrófától.

Ugyanabban az épülettömbben Wihart Ferenc tervei alapján épült még a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, röviden FANSZ társasházai közül kettő is. A Liber Endre alpolgármesterről elnevezett Edőmér u. 4. sz. alatt található Endre Udvar, valamint a Tas vezér utca 18. sz. alatt található Levente Társasház. Wihart Ferenc volt az egyetlen építészmérnök, aki a FANSZ-tól két, egymás mellett álló házra is megbízást kapott 1935/1936-ban, illetve 1936/1937-ben.

Az újszegedi Árpádházi Szent Erzsébet - neogótikus - templom

Az 1906-ban kiírt tervpályázat ugyancsak megmozgatta az építészeket – írja Tóth Zsuzsanna Wihart Ferenc, a zuglói-budapesti építész című nyolc oldalas rövid munkájában a Magyar Építőipar 2019. május 1-ei számában. Összesen 10 pályamű érkezett – folytatja Szegedről, Budapestről, Vácról, Győrből, Székesfehérvárról és Bécsből. Az első díjat a fővárosi Wihart Ferenc „Erzsébet" jeligéjű terve nyerte, mely főhajóból és kereszthajóból álló templomot szánt Újszegedre, főhomlokzatán magas főtoronnyal, mellékhomlokzatán két kisebb melléktoronnyal. A templomhomlokzat tetszetős volt, jól illeszkedett az újszegedi környezethez. A templomtorony 30 méteresre volt tervezve, az épület belső hossza 21 méter, szélessége 13 méter, a párkánymagasság 12 méter volt. A templomot Wihart Ferenc 500 fősre tervezte. A kivitelezésre megtartott versenytárgyaláson Skrobák Gyula és Társa cég ajánlatát fogadták el 1908. tavaszán. 1909. májusában már állt a neogótikus templom. A felszentelésig tartó időszak a belső berendezéssel telt. Az orgonát Szoukenik János szegedi cége építette. A lebontott rókusi templomból kikerült három oltár és szószék anyagából új fő- és két mellékoltárt, új szószéket készítettek neogót stílusban. A főoltárt magyarországi Szent Erzsébet különösen nagy értékű képével ékesítették. A templom 1910. október 15-re elkészült, majd november 19-én, Erzsébet napján felszentelték.

A Róna utcai székesfővárosi bérház

A Fővárosi Közlöny 1928. aug 31-ei száma számolt be A székesfővárosi Róna-utcai bérház falegyenünnepélyeről. Augusztus 25-én, szombaton tartották a VII. ker., Róna-utcában épülő székesfővárosi bérház falegyenünnepélyét. A főváros képviseletében Wossala Sándor műszaki főtanácsos, a bérházépítkezések főellenőre, meleg szavakkal üdvözölte a törvényhatóságból kiküldött felügyelőbizottság megjelent tagjait, Petrovácz Gyula és Fóthy Vilmos biz. tagokat, köszönetet mondott Szabolcs Ferenc tervező építésznek, Wihart és Makovszky építési vállalkozóknak és 300 munkásuknak, akiknek az érdeme, hogy a hatalmas négyemeletes épület amerikai gyorsasággal 10 hét alatt már falegyent ért el. Az eddig végzett szép munka reményt ad arra, hogy a megállapított határidőre, 1929. évi május 1-ére az épület beköltözhető lesz és mivel már eddig is megtakarítások vannak, az építkezés végösszege az előirányzott hitelkereten jóval belül marad.

A Miskolci úti elemi iskola és óvoda (VII. kerület)

Lavotta Gyula székesfővárosi műszaki főtanácsos „Iskolaavatás” című cikkében az alábbiakat írja a Vállalkozók Lapja 1931. február 25-ei számában.

A székesfőváros most avatta fel két újonnan elkészült iskoláját. A Miskolci úti iskola az 1928. évben megkezdett iskolaépítési program alapján létesült és a második építési ciklusnak képezi egyik részét.

Ismeretes a székesfőváros nagy iskolaépítési programja, melyet úgy véltek lebonyolítani, hegy 1928. évtől kezdve évenként 2 millió pengőt állítottak be az évi költségvetése, az építési költségek fedezetéül. Már az 1931. évi költségvetés is csak 1 millió pengőt tartott fenn erre a célra.

Az első ciklusban felépült Miskolci úti iskolaépület légköbméterenként már csak 38 pengő egységárat mutat, ami olyan teljesítmény, melyért csak dicséret illeti meg az építés gondos vezetőit.

А VII. kerület Miskolci és Czobor utcák sarkán, egy három oldalt utcával határolt területen — emeltetett a 8 tanteremből és tornateremből álló elemi iskola — s a vele szoros kapcsolatban levő óvodaépület, minden hozzátartozó melléképítménnyel.

Egy előudvaron át (cour d'honneur) mely kertészeti kiképzést fog nyerni — jutunk be az iskolaépületbe, balra a 162 nm-es földszintes jól megvilágított tornateremmel, jobbra a lépcsőházzal, mely a tantermek előtt végig menő folyosókkal kapcsolatban van — s egy emelet magasságra vezet fel.

A folyosók világosak, naposak, a tantermek szintén, — ügyes alaprajzi elrendezésüknél fogva mintául szolgálhatnak egy modern fővárosi iskolának — mint ahogy azt a megnyitó alkalmával — egy igen kiváló építész, aki tagja a törvényhatóságnak — megjegyezte. Az iskolának van még egy mellékutcai bejárója, melynek mentén a szolgalakás helyezkedik el. Ez, valamint az orvosi szoba s rendelő — szigorúan-alkalmazkodik ahhoz az orvosi követeléshez — hogy teljesen izolálva legyen az iskolaépülettől a járványos betegségek fellépésére való tekintetből, de ugyanakkor összefüggésben legyen a főépülettel is.

A tantermek padozata gumi, az iskolabútorok egyszerűek, de jó minőséget árulnak el. Az egész épület központi fűtéssel van ellátva, melynek kazánháza az alagsorban helyezkedik el, ahol még a napközi otthon, étkeztetési ebédlő és konyha s egyéb mellékhelyiségek állanak a kívánt mennyiségben rendelkezésre. — Megemlíthető újdonság a villanyvilágítási berendezésnél, hogy minden lámpa külön kapcsolót kapott, ami takarékosságot fog eredményezni.

Egyetlen kifogásolható hiánya az épületnek, hogy a szennyvizek a főcsatorna hiányában egy ülepítő és onnan emésztő medencébe vannak vezetve. Ez azonban csak átmeneti állapot, míg a főgyűjtő, mely építés alatt van, elkészül, amire megvan a remény a jövő őszig.

Az iskolával összefüggően, de külön udvarral készült az óvodaépület, két játszóteremmel, egy-egy pihenő s szertárral. Jól világított, szellőzhető termek, melyek bájos falfestéssel vannak ellátva, a folyosókkal együtt adják az óvoda kellemes belső képét. Egy bölcsődehelyiség, az alagsorban napközi, ebédlő s egyéb mellékhelyiségek egészítik ki az épületet. Elhelyezést talált azonkívül egy dajkalakás, s egy óvónőilakás is az emeleten kitűnő elszigeteltséggel.

Az épületet Kauser Andor építész-tanár tervezte azon jól bevált iskolaépítési szabályok betartása mellett, melyeket a középítési ügyosztály honosított meg az uj iskola építésekre nézve. A külső homlokzati kép egyszerű, modern, jó rythmusban váltakozó ablaknyílásokkal, szép és jó arányokkal.

A Miskolci úti iskola tervezését, amint már fentebb is említettük, Kauser Andor műépítész tanár végezte. Az iskolának- úgy külső, mint belső kiképzése és elosztottsága avatott kéz munkájára vall és Kauser professzor ezzel a munkájával is igazolta, hogy megérdemelten áll az ország első építészei sorában.

Wihart Ferenc építész és építőmester végezte a föld-, kőműves- és elhelyező munkát. Ezen teljesítményével újra példáját adta, hogy miképpen lehet szűk pénzügyi keretek között is, minden tekintetben precíz és szakszerű munkát végezni. Nemcsak a munka szakszerűségével, hanem az egyes határidők pontos betartásával is brillírozott Wihart Ferenc és jóllehet korára nézve a fiatalok közé tartozik, rendkívüli rutinja és felkészültsége a legnagyobb munkára is predesztinálja őt.

A Lehel-téri templom

Árpádházi Boldog Margit egyházközség templomépítő bizottságának az volt a kívánsága, hogy az épülő templomnak tervei annak a kornak a stílusában készüljenek, amelyben Árpádházi Boldog Margit élt. Möller István műegyetemi tanár, ennek a stílusnak kiváló ismerője, a magyar műemlékeknél kialakult formáknak szellemében oldotta meg a reá ruházott feladatot, anélkül azonban, hogy valamelyik emléknek közvetlen utánzatáról volna szó. Az épülő templom kéttomyos főhomlokzata a zsámbéki templomra fog emlékeztetni, de méreteiben és egyes részleteiben némi eltéréssel. Egyébiránt is a zsámbéki templom szerzetestemplomnak épült és elrendezése nem felel meg a mai plébánia-templom szükségletének, már ebből a szempontból is az épülő templom teljesen eredeti alkotás, erre mutatnak a mai szerkezeteknek, a vasbetonnak alkalmazása is, ámde azért érvényesülni fognak a zsámbéki templom gyönyörű arányai és a zsámbéki templom négy építési korából eredő ama részletképzések, melyek éppen Boldog Margit idejéből valók. Ebben a korban fejlődött hazánkban legszebben az átmeneti stílus, mely még a román stílus tradícióin épült fel, de már gót részletekkel alakult ki. Az épülő templom 2700 lélek befogadása számára van tervezve, tágas belső térképzéssel, egyhajós bazilikális elrendezéssel, nagy szentéllyel és tágas zenekórussal. A templomhoz csatlakozik a templom szentélyével összekötött keresztelő kápolna, melynek külön külső bejárója is lesz. A sekrestyéhez csatlakozik egy tanácsadó helyiség, mely a mellékhajóból is hozzáférhető. A főbejáraton kívül két oldalbejáróról is gondoskodás történik. A főoltáron kívül a mellékapszisokba is oltárok kerülnek és a déli hosszfal mentén lesz a Szentsír-oltár felállítva. Az akusztikai szempontokra, a templom szellőzésére és fűtésére különös gond lesz fordítva. A belső kiképzésnél korhű kezelés van tervbe véve. A templom külseje a torony sisakjaival együtt teljesen faragott kővel lesz burkolva. Az építkezés összköltsége 760.000 pengőre van előirányozva. A templom főméretei: külső hosszúsága 54.60 méter, belső hosszúsága 49.50 m., a főhajó szélessége 11.20 m., mindhárom hajó szélessége 20.00 m., a beépített terület pedig 1252.76 méter. Az építési munkát Wihart Ferenc okl. építész, építőmester végzi. (Milyen lesz a Lehel-téri templom – A Munkaadó 1931. október 14-ei számában)

Az építkezés – mint az újságcikkből is kiderül – 1931-ben indult. A templomot 1933. október 15-én szentelték fel.

A bonyhádi ev. reálgimnázium új Diákotthona

Mikor a bonyhádi ev. reálgimnázium új épülete 1908 őszén megnyílt, szinte magától kínálkozott az a terv, hogy a régi épületet diákotthonná alakítsák. 1909 őszén Molnár Kálmán tanár vezetésével valóban meg is nyílt a Diákotthon. Az új intézmény életrevalónak bizonyult. 1912-ben már az Otthon kibővítése is szóba kerül; terv is megy fel a minisztériumba, de a minisztérium nem találja elfogadhatónak. Mire az új terv elkészült volna, a közbejött világháború minden tervezgetést elhallgattatott. 1926-ban éled fel újra a régi gondolat. Nem kis gondot okozott azonban a fenntartónak, a tolna-baranya-somogyi ev. egyházmegyének az új Diákotthon elhelyezésének a kérdése. Hosszú, körültekintő megfontolás után az iskola befásított területe mellett új területet vásároltak az új épület helyéül. Wihart Ferenc budapesti építészmérnökkel ki is dolgoztatták a terveket s a Katona-Székely-Molnár budapesti céget megbízva az építési munkálatokkal, 1934 szeptemberében megkezdték az építkezést. Decemberben már tető alatt állott az épület. 1935 tavaszán a vízvezetéket, valamint a villany berendezést készítették el. Az első tekintetre feltűnő épület csak egy része a tervezett nagyobb épületnek. A régi épületet azonban a rész épület is pótolni tudja. 60 tanuló elhelyezhető benne - írja a Harangszó evangélikus egyházi orgánum 1935. szeptember 22-ei száma.

9/2009. (III. 6.) OKM rendelet – amely az épületet műemlékké nyilvánította, kiemeli (18. §), hogy a védetté nyilvánítás célja az 1893-ban Kallina Móra tervei szerint épült tornacsarnok, az 1908-ban Baumgarten Sándor tervei alapján épült szecessziós stílusú evangélikus gimnázium, valamint az 1935-ben Wihart Ferenc tervei szerint épült diákotthon építészeti és iparművészeti értékeinek megőrzése. (A rendelet javaslatában még benne szerepelt, hogy az együttes minden átalakítás ellenére - a diákotthont 1995-ben átépítették- tudatos értékalkotó szemléletről tanúskodik. Építészei koruk kiemelkedő művészei voltak, ezért a különböző korokból származó épületek változatos, mégis harmonikus együttest alkotnak. Az iskola vezetése és a tulajdonos evangélikus egyház ma is kiemelt figyelmet szentel az iskola épületeinek megőrzésére, a körülöttük kialakított tér igényes kezelésére. A műemléki védelem építészet-, település- és egyháztörténeti szempontból is indokolt és figyelemfelkeltő hatású."

Az építész Antónia lánya, negyedik házasságából született negyedik gyermeke, legkisebb fia Wihart-Kiss Tamás újságíró, városvédő, akinek a Honvéd Főparancsnokság (HP) helyreállításért küzdő városvédő honlapja 2005. február 9-e óta az interneten elérhető. Az unoka számára is csak később derült ki, hogy a HP-t jegyző Kallina Mór valamint nagyapja Wihart Ferenc egyazon épületkomplexumban - a bonyhádi evangélikus gimnáziumban és melléképületeiben - hagyta keze nyomát.

Kallina Mór unokája, Árkay Bertalan tervezte azt a toldalék és ráépítést, amelyben az unoka lakása található, abban a Kökörcsin u. 27. Daróci út 74. saroktársasházban, mely házat eredetileg nagyapja Wihart Ferenc tervezett 1932-ben Gulyás Erzsébet számára. Wihart a negyvenes években, bűntetőügye miatt már, mint építész nem volt elérhető, ezért a család Árkayt bízta meg az át-, illetve tovább építéssel.

A XIV. kerület herminamezői Szentlélek Plébániatemplom,

Wossala Sándor tanácsnok a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának, amely az újságban 1936. szeptember 12-én napvilágot is látott: — A magasépítési ügyosztály ügykörében felhalmozódott problémák közül legfontosabb volt az utóbbi napokban a herminamezei templom megépítésének vállalatba adása. A polgármester úr a több mint félmilliós közmunkát (ez az összköltség) Wihart Ferenc vállalkozónak juttatta, aki az építkezést már meg is kezdte. Az ünnepélyes alapkőletétel a bíboros hercegprímás jelenlétében szeptember 20-án lesz.

Az új templom, mint ismeretes, a Kassai-térén lesz, a meghosszabbítandó Andrássy-út tengelyében – írja már az Uj Budapest 1936. szeptember 26-ai száma. Az új templom nemes vonalú tervét Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag készítette el az egyházközség felkérésére. Ez a templom Petrovácz Gyula jubiláris terve szerint épül fel – emeli ki az újságíró: Petrovácz az ország negyvenkilenc szebbnél-szebb templomának tervét készítette már el, a Kassai-téri templom terve Petrovácz ötvenedik jubiláris templomterve. Mindezekhez hozzátesszük a számunkra legfontosabbat: az új templom építésével Szendy Károly polgármester az egyházközsági képviselőtestület tagját, Wihart Ferencet bízta meg, aki a megtartott nyilvános versenytárgyalás során, a föld-, kőműves-, elhelyező-, beton- es szigetelőmunkára a legkedvezőbb 185.449 pengős ajánlatot adta.

A cikk írója hozzáteszi: Wihart régi, patinás-nevű építész, a rákosvárosiaknak külön örömük, hogy az ő pátriájukba tartozó építőmester fogja valóra váltani a szintén rákosvárosi Petrovácz gyönyörű elképzelését.

Az alapkő-szentelési ünnepség kapcsán. a felvirágzott szószékről dr. Serédi Jusztinián Magyarország bíboros hercegprímása mondott beszédet, azt kívánva, hogy a templom legyen a rákosvárosiak természetfölötti és természetes életének központja és kiindulópontja.

Megköszönte a prímás a fővárosnak, mint nemes kegyúmak támogatását és külön köszönetét mondott Petrovácz Gyulának, aki mint irányító-művész elméjének munkáját nemcsak Isten dicsőségének szentelte, hanem azt minden ellenszolgáltatás nélkül az egyházközség rendelkezésére bocsátotta. Petrovácz Gyula ezen cselekedetével tulajdonképen harmincezer pengős adományával, — mert ennyit reprezentálnak a templomépítési tervek — járult hozzá a templom felépítéséhez.

A hercegprímás beszéde után megkezdődött az alapkőszentelés szertartása. A bíboros hercegprímás elvégezte a só és víz megszentelését, majd körmenetben körüljárta az építendő templom körvonalait. A hercegprímás ezután megszentelte az alapkövet, amelyben helyetfoglal az alapítási okmány, a keresztény napilapok egy-egy példánya, továbbá az Uj Budapest egy példánya is. Az alapkövet azután a Mindszentek litániájának elmondása után Wihart Ferenc építőmester vezetésével helyére illesztették.

1937. november 14-én került sor szokatlanul erős havazásban, az elkészült templom felszentelésére. Ekkor helyezik el itt Szent Kelemen és Szent Tamás ereklyéit.

1937. november 20-án az Uj Budapest is hírt ad a templom felszenteléséről. Az újságíró így folytatja: A templomot, mely a magyar építőművészet egyik legszebb alkotása, Petrovácz Gyula tervezte. A berendezéssel együtt kereken négyszázezer pengőbe került ez a lenyűgözően szép templom, melynek főoltára minden helyről egyformán látható. A templomot és a plébániát Wihart Ferenc, többszörös pályadíjnyertes építész, építette, aki 1906- ban nyerte első pályadíját az új szegedi templom tervpályázatán, amely az ő tervei alapján azután fel is épült. Wihart számos közmunkái közül felemlíthető a Jászberényi-úti és Bihari-úti szükséglakások, a Lenke-téri és Miskolczi-úti iskolák, az Orsolya-zárda, a Leheltéri plébánia-templom épülete stb. A templom egy esztendő alatt készült el, ami templomépítésnél rekord teljesítmény és Wihart kiváló szakértelmének köszönhető.

Kispesti Jézus Szent Szíve templom

1922-ben alakult meg Kispesten a Jézus Szíve Szövetség, amely szükségesnek érezte, hogy egy új templomot építtessen – olvasható az egyházközség honlapján. A Jézus Szíve Szövetség világi elnöke, Fonó Ferenc kérte a város vezetőségét, hogy a régi, használaton kívüli temetőt, ahova az egykori Kispest alapítóit és első polgárait temették, engedje át a Jézus Szentséges Szíve tiszteletére építendő templom javára. Ez 1927-ben történt meg, a főplébánia megkapta a templom és egy rendház építéséhez szükséges telket. A templomépítéséhez szükséges anyagi javak előteremtése 1929-ben kezdődött. 1935. augusztus 4-én volt az ünnepélyes alapkőletétel.

Hanauer Á. István (1869–1942) akkori váci megyéspüspök meghívta a jezsuitákat, hogy telepedjenek le Kispesten és vegyék át az épülő plébánia vezetését. A templom neoromán stílusban épült Petrovácz Gyula építészmérnök tervei alapján, Wihart Ferenc építész kivitelezésében. A templomot 1940-ben, Kovács Vince (1886–1974) váci segédpüspök áldotta meg.

Maga templom 50 méter hosszú, szélessége 16 méter, a kereszthajó szélessége 20 méter, a torony 30 méter magas, a templom padozata kemény tölgyfa. A templom főoltárát Angelo Rotta (1872-1965) pápai nuncius szentelte fel 1941-ben és egyben megáldotta a templom Szent Antal lobogóját is. A templommal egybeépült a jezsuita rendház, mellette áll az egykori kultúrház, amely 1950-ben asztalos üzem lett, majd később a Junior Vendéglátó Vállalat konyhája.

Munkásságának visszhangja-utóélete a II. világháború után

Wihart Ferenc nevével a II. világháború után is találkozunk a „szabad sajtóban”. Rátkai Károly például az Esti Budapest 1952. szeptember 5-ei számában „A jövőévi költségvetés a szeptemberi tanácsülések előtt” címmel írt cikkében így ír: „A kerületi tanácsok szeptember havi ülésükön az 1953. évi költségvetés összeállítását tárgyalják meg. A költségvetés megállapítása a tanácsok egyik legkiemelkedőbb feladata. A költségvetés rideg számoszlopai mögött az eleven, lüktető, gyakorlati élet húzódik meg. Ezek a számadatok minden dolgozót közelről érintenek.

A régi, úgynevezett „fővárosi Önkormányzat” életében is jelentős esemény volt a költségvetési vita a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, Itt dőlt el, hogy a bankok milyen zsíros üzletekhez jutnak a következő évben, hol építenek majd új utakat és csatornákat, melyik városatyának a telkeit veszik meg építkezések céljaira.

Az új költségvetés összeállítása a kapitalista városgazdálkodás idején a klikkek osztozkodása volt. 1929-ben például kizárólag azért vettek fel a költségvetésbe egy lakásépítésről szóló tételt, mert a bankok egyetemlegesen nagyobb összegű kölcsön- ajánlatot lettek a fővárosnak és ezt az ajánlatot a kormánypárti és ellenzéki oldalon ülő ügyvéd-városatyák egyértelműen támogatták. (…) Nern egy építkezés költségeit azért vették fel a költségvetésbe, mert a terveket Petrovácz Gyula, a városházi Wolff-párt mérnökvezére készítette, a kivitelezésre pedig Petrovácz Gyula sógora: Wihart Ferenc kapott megbízást. (…)

Rátkai ezzel szemben hozzáteszi, hogy „A Városi Tanács és a kerületi tanácsok 1953. évi költségvetése a dolgozók legszélesebb rétegeinek bevonásával készül. A III. kerületben például feldolgozták nemcsak a tanácstagi beszámolók és az állandó bizottságok ülésein elhangzott javaslatokat, hanem a tanácstagi fogadóórákon előterjesztett közérdekű kérelmeket is.

A Szabad Nép 1952. február 8-ai száma „Súlyos felelőtlenség a tatabányai bányászlakások építésénél” című cikkében beszámol arról, hogy a közel 71 éves Wihart Ferencet küldték le Tatabányára az építési hiányosságokat kivizsgálandó (akinek apai nagyanyja Urrat vagy Urad Mária véletlenül éppen selmeci bányászcsaládból származott, így akár igazi munkás-paraszt káder is lehetett volna, de nem volt az.

A szerző, Balogh István írja: Tatabányán valóságos új városrész épül a bányászok számára: szép, korszerű háromemeletes épületekben a lakások százai és százai. A lakások egy vagy kétszobásak, fürdőszobával, előszobával, konyhával. Eddig hat ilyen ház, 312 lakás épült fel teljesen. Most újabb hat épületen dolgoznak, ezek is rövidesen tető alá kerülnek. Ezekben újabb 436 bányászcsalád kap majd otthont.

Amikor azonban ősszel az első hat épületbe beköltöztek az új lakók, csakhamar üröm is vegyült az örömükbe. Lépten-nyomon azt kellett tapasztalniok, hogy a lakásokat hanyagul, gondatlanul építették. A hibákat jelentették az építővállalatnak. (…)

Végül azután a közelmúltban a bányászok levelet írtak a Szabad Népnek is, amelyben felháborodottan beszámoltak az új lakások minden hiányosságáról.

A levél nyomán aztán kimentünk Tatabánya-Újvárosba. Szigeti István elvtárs, többszörösen kitüntetett bányász — az egyik levélíró — lakásának ajtaján csöngettünk be elsőnek.

Megkérdeztük Szigetinét: miért ilyen hideg lakással várja férjét haza? A szépen festett, csinosan berendezett szobába vezetett minket, ahol a befalazott kéménylyukakra mutatott.

— Ha befutottunk, hamarosan olyan füst kerekedett, hogy ajtót-ablakot ki kellett nyitni. Január 3-án elmentem hazulról és ötéves kislányomat egyedül hagytam a fűtetlen lakásban. Mikor hazajöttem, mind a két szoba sűrű füsttel volt tele. Rémülten kerestem a gyereket, a fürdőszobában találtam rá. Ide szaladt a füst elől. Szerencsére, semmi baja sem történt.

Ha nem gyújtottak be, hogyan lehetett mégis füst a lakásban?

— A földszinten fűtöttek — és mégis nálunk, a második emeleten, a becsukott kályhaajtón is csak úgy dőlt kifelé a füst. Mindezt jelentettük az építésvezetőségnek is. Úgy „segített” rajtunk, hogy befalazta a kéménylyukakat. Az újságíró aztán sorra veszi, hogy Szigetiéken kívül kihez csöngetett be és milyen súlyos építési hibákat talált.

Az újságíró aztán körüljárja az ügyet. A tervezőiroda „úgy tudta”, hogy a lakásokba cserépkályhák kerülnek majd. Ezért a kéményhez egy-egy emeleten csatlakozó két-két cserépkályhához 14 centiméter átmérőjű kéménylyukat terveztek. Mire azonban a tervek megvalósulására került sor, a költségvetésben és az építőmunkásoknak adott utasításokban is a két- két cserépkályha helyett négy-négy vaskályha szerepelt.

A beruházás gazdája: a Városépítő Beruházási Vállalat. Ez a tervezéssel a Városépítő Tervező Irodát bízta meg, a kivitelezéssel pedig a 47-es Építőipari Tröszt 4-es számú vállalatát. Ki-ki a maga területén felelős a súlyos mulasztásokért – állapítja meg a cikk írója.

Azért történt ez a változás, mert a beruházási vállalat és a tervezőiroda — helyesen — számításba vette, hogy néhány év múlva központi távfűtést vezetnek be ezekbe a lakásokba, addig pedig nem érdemes cserépkályhákra berendezkedni, olcsóbb a vaskályha. Arról azonban nem gondoskodtak, hogy ennek megfelelően megváltoztassák a kémények tervét is.

A lakások elkészülte után, a hideg idő beálltával a rossz kémények miatt egyre tűrhetetlenebbé vált a helyzet. Ezért az építővállalat november közepére Tatabányára értekezletet hívott össze. Meghívták, nagyon várták a tervezőirodát is, amelynek a küldötte azonban nem jelent meg. December 10-én, amikor végül mégis csak leutazott Tatabányára a tervezőiroda képviselője, Vihart Ferenc építész mindössze annyit tett, hogy beírta az építővállalat naplójába: „elrendeli” a cserépkályhák megépítését. Azóta még egyetlen bányászlakásba sem állítottak be cserépkályhát, mert amit a tervező; iroda „elrendelt”, azt a beruházási vállalat nem hagyta jóvá.

Most úgy próbálják menteni a veszett fejsze nyelét, hogy össze-vissza lyukgatják, alakítgatják a kéményeket. Azt tanácsolták a lakóknak, hogy_ egy kéménybe ne négy, hanem csak három kályha füstjét vezessék be. Amikor ez se "bizonyult megfelelőnek, azt kezdték magyarázni, hogy majd a kéménytoldók segítenek. S ahol ez sem vált be, ott a tervezőiroda és a Városépítő Beruházási Vállalat kijelentette; Tatabányán eleve lehetetlen fűteni, mert a különleges széljárásoktól állandó „légörvény’’ van.

A felelősségnek ez az elkenése, a sok súlyos mulasztás joggal háborítja fel a tatabányai bányászokat.

De miért fúj be a szél ajtón, ablakon? Miért esnek le a csempék a falról? Miért ver be a csukott ablakon az eső? Csak jobban meg kell nézni az építést irányító műszaki vezetők munkáját. Zsombók János elvtársnak, a 47/4-es Építőipari Vállalat igazgatójának még ma is az a véleménye: ha például két kémény össze van lyukgatva, ha kiálló téglák eltorlaszolják a füst útját — azért csupán a kőműves a felelős és nem elsősorban a munkavezető. Helytelen álláspont ez! A munkavezető, a főmérnök és végső soron a vállalat igazgatója a felelős azért, hogy jól állítsák be az ajtókat, ablakokat, hogy ne csak tessék-lássék módon rakják fel a csempéket, hogy az esőcsatornát ne úgy helyezzék el, hogy attól vizes legyen a második emeleti lakás — egyszóval, hogy kifogástalan minőségű munkát végezzenek a dolgozók. Nekik kell feltétlenül gondoskodniok a munka minőségének állandó ellenőrzéséről. A tatabányai újváros bányászházainak építésénél a munka vezetői ezt a kötelező ellenőrzést elhanyagolták. A minisztériumoknak szigorúan felelősségre kell vonniok a mulasztások elkövetőit a beruházási vállalatnál, a tervezőirodánál és az építővállalatnál egyaránt — és haladéktalanul gondoskodniok kell a hibák kijavításáról.

Bányászaink keményen küzdenek a több szénért. Az egész ország nagy szeretettel figyeli munkájukat; pártunk, kormányunk minden módon gondoskodik munkájuk megkönnyítéséről, anyagi és kulturális jólétükről. A széncsata hősei iránti szeretet hassa át azokat a vezetőket és dolgozókat, akik azt a megtisztelő feladatot kapták, hogy lakásokat építsenek bányászcsaládjaink számára – áll az ötvenes évek tipikus rezüméje a cikk végén.

Végül, de nem utolsósorban Wihart Ferencre, mint zuglói lokálpatriótára emlékezünk

Miért nevezik Zuglónak a főváros XIV. kerületét – jelent meg ezzel a címmel az Esti Hírlap 1958.június 15-ei számában Wihart Ferenc építészmérnök olvasói levele, mikor már sok éve a ferencvárosi Ráday utcában lakott. A városrész nevének addig nem ismert, „eredeti” jelentését adja.

„Nemrég cikket közölt az Esti Hírlap a főváros időjárás-szabályozó „kürtője”, a solymár- pilisi völgy különleges tulajdonságairól. Az írással kapcsolatban hozzászólás érkezett a szerkesztőségbe Wihart Ferenc építészmérnöktől. A völgy légjárást irányító jótékony szerepéről megjegyzi, hogy mint régi zuglói lakos, éveken át megfigyelte: a völgy nyílásából egyenes irányban akadály nélkül érkezik a szél Zuglóba, emiatt a városnak ezen a táján két-három, sőt, néha öt fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, mint a belső területeken. Nyáron még jobban érezhető a solymári „huzat” melegcsökkentő ereje. Tudományosan kimutatható, hogy Budapesten a zuglói levegő legtisztább. Már a múlt században villák egész sora épült itt, pesti lakosok nyaralójaként. Egyébként a solymári völgynek más kapcsolatai is vannak Zuglóval. Névadója a városrésznek. Ma is őrzi még utcanév, a Szugló utca, a kerület eredeti elnevezését, így hívták a múlt században ezt a külterületet. A solymári svábok „Zugloch”-ként (huzatlyuk) emlegették a nevezetes völgyet, s ez a népi meghatározás a széljárta úton különösképpen eljutott arra a pesti területre, amelyet olyan gondosan seperget tisztára a völgyből érkező huzat. „Zugloch” — Szugló — Zugló — íme ez az elnevezés történelmi fejlődése.”

Az atyai elismerésről bővebben

Egy emlékezetes családtörténeti tény megemlítésével még adós vagyok, azt írtam valamikor, hogy a II. világháború után 1949. december 10-én ismerte el Wihart Ferenc nagyapám gyermekeit Antónia Margitot és György Albertet sajátjaként, és bár ezt már a kommunizmus korszakának igencsak a hajnala volt, mégis Werbőczy István országbírónak, jogtudósnak, a Corpus Iuris megalkotójának is tetszően tette.

Nos, mit jelentett Werbőczy az újkor hajnalán, azt hogy megerősíti a feudális kiváltságokat a kelet-közép európai Magyarországon, elkezdődik az örökös jobbágyság időszaka.

No lássuk csak, hogyan történt.

Nagyanyám Gulyás Margit még 1949 tavaszán lányával Anitával (Antónia) elindult felkeresni Wihart Ferencet, az édesapát, hogy átmenetileg adjon egy kis pénzt ételre, ekkor már a Kökörcsin u. ház, - amely Gulyás Böskéé, a húgáé volt, pincéjében, patkányok között is laktak, némi ellentételezéssel 20-30 pengő lakbérért, persze háború utáni pengőben. Nos mivel a háború után Wihart Ferenc újra nyitotta az építészi irodáját, munkahelyén az Angyal u. 32-ben keresték fel. Wihart irodája az épületben úgy helyezkedett el, hogy bejárati ajtajához egy hosszú lépcsősor vezetett. Nos Anita és Margit felmentek az ajtóhoz és bekopogtak rajta. Akkor Wihart kiszólt, ki az és ajtót nyitott. Akkor válaszolt csak Margit, Margit vagyok a lányoddal jöttem egy kis megélhetésért. (Lehetséges, hogy csak annyit mondtak, hogy mi vagyunk, kevés pénzért jöttünk. Wihart persze felismerte Margit hangját). Az anya utána rögtön beakasztotta a lábát a kinyíló ajtó résébe. Wihart - aki akkor Anyám szerint a bandzsa pedikűrös nőjével volt - erre nagy dühbe gurult és taszajtott egyet Margiton kissé kitárva az iroda ajtaját, mire Margit legurult a lépcsőn és jól megütötte magát. Ekkor Margit és Anita elhagyta az épületet. Aztán Anyám nem bőgve, de fellármázva a környéket, az utcán mindennek lehordta apját, elsősorban fasisztának bélyegezve őt. Végül Anyám bement a kerületi rendőr-kapitányságra, ahol feljelentést tett a saját apja ellen. Egy háromnegyed évvel később, aztán megkeresést kaptak a XI. kerületi árvaszéktől, hogy apja Wihart Ferenc "el akarja ismerni", jelenjenek meg az öcsével. Nyilván elbeszélgettek vele. Elbeszélgettek vele, és önként - de tényleg - el akarta ismerni gyermekeit. A Verpeléti úton, ma Karinthy út, ott volt az előljáróság, megtörtént az elismerés és a mai a Perc Bisztrónál, a korábbi Spaten Vendéglőnél (Bartók Béla út Fadrusz u. sarka) elválva Wihart Ferenc csak annyit mondott Anyámnak, hogy csak azt sajnálja, hogy az ő kék vére vörösre változott. (Nos ő akarta így, nagybátyját Wihart Józsefet üldözte a budapesti rendőr hatóság, lásd ebben a Wihart Ferenc életrajzban irottakat, apját egy kártyacsatában megölték, aki egy olyan pert nyert meg a Curián 5 évi pereskedés után 1882-ben, ahol a cs. és kir. katonai kincstár csak elsőfokú ítélet és két fellebbviteli döntés, közte egy semmiségi panasz után fizette ki az általa leszállított hús vételárát, miután az üzletfél hadapródiskolában azt korábban elsikkasztották. A per Wihart Ferdinand álnéven indult, nehogy a hatalmasok tönkretegyék emberi léptékű nem hivalkodó hentes vállalkozását. Wihart Ferenc haláláig úriember maradt, nem a pénz a minden! Lánya később kereste őt lakásán is (Ráday u. 34.) egy kis pénzt kérni, hogy Balogh Klára barátnőjével kicsit szórakozhassanak, már nagyobb csitri korában, de Wihart addig haza nem ment, míg el nem ment a lánya, illetve a gyerekek, tehát pénzt egyáltalán nem adott. Felesége Morbitzer Antónia az előszobában fogadta a gyerekeket, hűvös, krisztusi fogadással, nem volt barátságtalan, de édeskés sem. Nyilván a törvényesítésnek meg kellett történnie, ahogy a Wihart család történetében mindig is megtörtént, de nem így. Nem így akarta az apa. „Bár így történt, Werbőczynek is tetszően.” Ezzel a szeplővel élte Anyám életét, hogy apja ellen fordult, igaz ez Kierkegaard Vagy-vagyja volt! A nevet 1988. február 4-én kezdte el viselni, addig még azt sem tudta, hogy apja józsefvárosi volt, ahogy fiainak apja is. Wihart haláláig gyermekei, lánya és fia volt, hozzájuk halt meg. Édesanyám halálakor a Wihartokhoz tért meg, most együtt vannak "Ábrahám kebelében"!

Balogh Klárával, későbbi végzős néven a Jurányiba – (korábban Árpádházi Szent Margit Kereskedelmi Leányiskola) jártak, együtt mentek mindig gyalog haza, Klári a Királyhágó utcában lakott, egy zsidó ügyvéd volt az apja - legalábbis Anyám szerint, anyja Thanhoffer! Én valahogy rájöttem inkább nemesi származású volt a papa, a pumacímeres Balog családból (lásd Nagy Ivánt is), mint a ref. pap Balog Orbán minisztere, ugyanaz a család. Néha ebédre is meghívták! Klári a Közgázra is követte Anyámat, de hamar kimaradt.

Anita és Klári egyszer voltak fent Wihart lakásán, előtte felhívták telefonon, Morbitzer Antónia vette fel. Anita kérdezte, otthon van-e Wihart Ferenc? - Miért ki keresi? A lánya vagyok - felelte Anyám. Mire megismételte a választ Anti néni: Nem nincs otthon. Ezután mentek fel, miután a házmester beengedte őket a házba, de előtte megkérdezte, hogy kit keresnek. Mondta Anyám erre, hogy az apámhoz, Wihart Ferenchez jöttünk.

A Verpeléti úti atyai elismerés után hívták a gyerekek apjukat menjen fel hozzájuk a Kökörcsin u. 27-be, mire ő megkérdezte – a nagymama, Jircsák Mária értsd - otthon van-e, mire mondták, hogy igen, nem kísérte őket tovább hazáig és elváltak. Tény Antónia lánya, mindig megidézte a hegyek lányát a kárpátaljai nagymamát vagányságával, vagány tetteivel! Még ha nagyon sokszor disztingválnia is kellett. Ebbe segítette fia, Tamás! Aki mindvégig ő volt, kissé lányosan is... Bár nem mindenben és nem mindig tehette. Ricsi meg több, mint testőrként mellé szegődött, furikásztak a kis Trabanttal a KISÉ-be (Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete), „a kis garázdákhoz” (Torgyán-féle Kisgazdapárt), a világ legnagyobb helyi MDF szervezetébe (XI. kerület), az Auchanba, a Corába, a Tescoba, az Aldiba, és a XI. kerületi MDF piacra de még a Lidl-be is, ha később már kis Volvoval vagy „Zsuzsukival” is tették. Én a Pázmány teológiára is beiratkoztam, és hittanár diplomát szereztem ugyanott. Úgyhogy mindvégig Apám is voltam. Így lettünk mindketten kicsi felnőttek, kicsi mama férjek!

Mi Pethő Tibor általános iskolai, de mindmáig barátommal ugyanígy voltunk, mint Mama és Klári. Együtt mentünk haza, utána még sokáig beszélgettünk, néha felhívott magához egy bécsi (rokonok éltek ott) banánra vagy narancsra. Édesanyja nem főzött, de ezért még a közeli bisztró kifőzdéjébe is együtt jártunk, ő helyben fogyasztós-beülős volt én meg takeaway! Édesanyám 1987-es nyugdíjba vonulása után egész gimnázium ideje alatt és utána is főzött. Sőt általános iskola hatodik osztályáig is. De még a nyolcadik osztályban is…

Wihart-Kiss Tamás